Kaszás

VI. Egy régi barát

Sokáig eszméletlenül, csak hevert ott a hideg nyirkos földön. A lény lassan közeledett felé, majd a fiú nyakában, a már csak pislákoló követ észrevette. Egész közel ment hozzá, és elkezdte nézegetni. Robin lassan magához tért, mert érezte, hogy valami matat a nyakánál. Lassan kinyitotta a szemeit.

Az egyre tisztuló képből, először csak annyit látott, hogy valamiféle alak a halványan fénylő követ babrálja. Aztán lassan összeállt mit is lát. Lassan kicsit feljebbhajolt, hogy jobban lássa. Az alak egyszer csak hátrébbugrott. Visszahátrált az árnyak közé, de ott megállt. Robin, bár nehezen, de felült a földön. Nem tudta eldönteni, hogy most mégis mi történik. A különös alak az árnyak közül lassan előlépett. Robin azt hitte súlyosabbak a fejsérülései, mint hitte, mert egész biztos, volt benne, hogy az a fenevad áll előtte, de mégsem azt látta. Hanem egy egyszerű lányt. Habár nem volt teljesen átlagos. Kissé szakadt, barna és zöld öltözékben volt, mezítláb. A szemei arany barnán csillantak, fel, amint kiért a beszűrődő fénysugárba. Hosszú, hullámos, vörös haja kócosan lógott a vállára. A feje tetején, két vörös, bolyhos fül volt. Háta mögött észrevette, hogy egy vörös bundás farok mozog ide-oda. Akár csak valamiféle állat, amikor izgatott valamitől. Szóhoz sem jutott. Mikor már pár perce, csak némán bámulták egymást, Robin levegőt, vett, hogy most már azért mond valamit, az őt méregető különös lánynak.

De abban a pillanatban a lány odaugrott hozzá. És elkezdte kerülgetni. Robin zavarodottan szólt rá

-Hé mit csinálsz?

De az nem válaszolt neki, csak tovább folytatta. A Robinra aggatott hámot nézegette. Végül meglátta, hogy lehet levenni róla. Megragadta a hátrészét és szétválasztotta. Végül lesegítette a fiúról.

-Érted, egyáltalán, hogy mit mondok?- kérdezte zavarodottan Robin.

A lány csak némán nézegette. Majd megint a hátára pillantott. Idegesen felhúzta hátul Robin pólóját. És a lapockáinál, kezdte el tapogatni. Mintha keresett volna valamit. Aztán mikor nem talált, fogta magát és beletúrt a hajába is. De ott sem talált semmit. Ellépett egyet a földön ülő zavarodott fiútól és keresztbefont kézzel megállt előtte.

-Mégis mi vagy te?- szólalt meg végre.

De Robin nem felelt, talán, mert meglepődött, hogy tud beszélni.

-Azt kérdeztem, hogy mégis mi vagy te?- ismételte a lány

-Hogy érted?- kérdezett vissza Robin, mert bár sejtette mire gondol, nem akarta elmondani, az igazat, hisz eddig minden lény meg akarta ölni, csak mert élő ember. Így hát neki sem tálalt ki azonnal.

-Nem vagy kaszás. Nincsenek szárnyaid, és nincsenek is szárny csonkjaid. És se füleid, se szarvaid nincsenek. Ráadásul, gyenge vagy, törékeny és fura.- tette hozzá megvetően.

Robin, csak meredten bámulta a nyers modorú lányt.

-Van neved? Én Ruby vagyok, Ruby Werholm.- és most elmosolyodott

-Robin.- mondta tétován

-Robin... és még?- kérdezett vissza

-Csak simán, Robin.- mondta a fiú

-Hát jó csak simán Robin...

A lány leguggolt elé és a fiú mellkasára tette a kezét. Behunyta a szemeit és mikor újra kinyitotta azok fénylettek, ekkor a tenyere is fényleni kezdett. Végigsimította párszor a mellkasát, majd az arcára tette a kezét. Aztán felállt és csak annyit mondott

-Több helyen is megrepedtek a bordáid, és egy enyhe belső vérzésed is van. A vérnyomásod és a pulzusod az egekben, bár ez érthető a történtek után. És szinte biztos, hogy agyrázkódásod is van. Több helyen is felsértetted a bőröd, és tele vagy zúzódásokkal. De ne aggódj pár nap és helyrehozlak.- mondta azzal a fiúhoz lépett ismét.