-Gyerünk csináld már. - sutogott valaki a fülembe. Hangja rekedtes és mély volt.
Szemeim ki pattantak majd ijedten álltam fel és fordultam meg.
Mögöttem egy nálam alacsonyabb férfi állt. Ruhái teljesen feketék voltak. Szinték fekete haja kócosan lógott a szemébe. A szemébe amelyek sötét vörösen izzottak. Hátán pedig két fekete szárny díszelgett.
-Na mi lesz csináld már. - parancsolt rám ám én ahelyett, hogy tettem volna amit mond inkább eldobtam a kezemben lévő éles kis tárgyat, majd félve hátrálni kezdtem.
Az idegen furcsaság ajkait egy fél mosolyra húzta majd úgy közeledett felém.
-Ki-kivagy te? - kérdeztem félve ám ő nem válaszolt hanem egyre csak közeledett.
Amint oda ért hozzám kezeivel a derekamra fogott majd a fülemhez hajolt.
-Én vagyok a te belső démonod aki mindig jelen volt az életedbe. - suttogta - Tudom, hogy mi történt veled ma. Mindvégig tudtam, hogy Taehyung megcsal téged. Láttam kismillió egyszer ahogy kézen fogva sétál a szeretőjével. Ahogy magáévá teszi abban az ágyban ahol téged szokott. És tudod mióta csinálja ezt? Lassan egy éve. Az évfordulótokról is azért késett mivel vele volt. - szavai hallatán szemeim újra megteltek könnyel amik lassan végig folynak arcomon. Lassan elhajolt a fülemtől majd lecsókolta az egyik könnycseppem - Én a helyedben végetvetnék az életemnek.
-Cs-csinálnám h-ha el-elengednél. - hüppögtem.
-Elöbb még ezt had tegyem meg. - nézett le ajkaimra majd lassan birtokba is vette őket.
Kezeim mellkasára helyeztem, hogy majd eltolom magamtól de ő erősebb volt.
Nem zavarta az, hogy nem viszonzom csak mozgatta azokat a cseresznye ízű ajkait.
Végül engedtem a rossz csábításának és szemeimet lehunyva kezdtem lassan mozgatni az ajkaim. Kezeim el vettem a mellkasáról majd lassan nyaka köré fontam.
Ajkaink lassú és szenvedélyes táncot jártak. Lassan el vált ajkaimtól de kezeit továbbra is az oldalamon pihentette. Tekintetét enyémbe fúrta majd miután rám mosolygott teljesen eltávolodott tőlem. Kezei mostmár maga mellett pihentek.
Szemeim a földön heverő kis tárgyra vezettem és rájöttem, hogy nem így akarok végetvetni az életemnek.
-Lehet furcsa kérés lesz de feljönnél velem a tetőre? - néztem a vörös szemeibe.
-Hogy azután nézzem ahogyan le ugrasz? - kérdezte mire én bolintottam - Akkor menjünk. - nyújtotta felém a kezét.
Amit én egy kis vonakodás után megfogtam. Hideg ujjait összekulcsolta az enyéimmel majd kézenfogva elindultunk fel.
Fel a tetőre ahol vége lesz mindennek. Ahol csak annyit kell tennem, hogy addig sétálok amíg a lábam alatt már nem lesz semmi szilád csak miután földet értem.
Amint a tetőn voltunk észre kellett vennem, hogy az eső még mindig szakad.
Kéz a kézben sétáltunk a tető széléhez.
Mosolyogva engedtem el a démon kezét majd magam is meglepve nyomtam ajkaira egy rövid csókot.
Eséje sem volt felfoni, hogy mit tettem ugyan is léptem. Léptem még egyet de ott már nem volt tető.
Az emlékeim végig pörögtek a szemem elött. Jó-rossz egyaránt.
Az első csókom.
Az első szerelmem.
Az első buli amin részt vettem.
Az első szakításom.
Az első veszekedés a szüleimmel.
És az életem legjobb csókja amit egy démonomtól kaptam.
Elmosolyodtam majd vártam, hogy földet érjek. Mintha ezer év lett volna ami a valóságban csak pár másodperc volt.
Csontjaim darabokra törtek és a lelkem elhagyta a testem.
Viszlát föld.
Viszlát fájdalom.
Viszlát levegő.
Viszlát élet.
Jó volt veletek.
VÉGE
