Bátorság

Ha lehetnék...

Kegyetlen világban élek, ahol nincsen kegyelem, se könyörület. A nőknek, hölgyeknek, és leányoknak egyáltalán nincsen beleszólásuk a jövőjüket, sorsukat illetően. Mindent a férfiak irányítanak. Ezért se szeretem őket. 

Ha tehetném, madárrá változnék és messzire elrepülnék, ahol az emberek keze nem érne el. Vagy szellő lennék, nem tudnának megszelídíteni, bármennyire is akarnának. Vagy Nap lennék, másoknak utat mutatnék, akik nem találnák meg a helyes utat. De be is ragyognám az életüket, köszönetet mondanának nekem, hogy látnak én miattam. Szeretnék tenger lenni, ahol különféle állatok úszkálnának bennem, nyüzsgő forrása lennék a tengeri állatoknak, és hozzám imádkoznának a hajósok, hogy kegyelmezzek nekik.

De leginkább tűz lennék. Örvendeznének körülöttem, félnének tőlem, etetném, s melegíteném őket, miközben ha rosszul bánnának velem, én fel tudnám a házakat, embereket égetni, porlasztani. Tűz lennék, aki nem félne semmitől, hisz mindenen átgázol, bárhol megjelenik, kitartó és félelmetes. Szabad, nem tudja senki se irányítani, így hát, ha tehetném, tűz lennék. Gyermekek mellett melegíteném őket. 

Ha tehetném, azon nyomban azzá válnék, ami akarnék, de nem tehetem. Kötelességem van, méghozzá az, amit az egyetlen édesapám adott ki nekem. Vagyis a sorsomat. Azt a sorsomat, amiről én nem tehetek, gyenge vagyok én hozzá, hogy változtatni tudjam azt. Mint egy kis cserje, aki gyenge, és kérdéses, hogy a holnapot megéli-e. Aki a földbe próbál kapaszkodni a szél, a víz, a tűz, és a földi természeti katasztrófáktól, viharoktól. De a gyökereim még kicsik, és gyengék. Nincs sok mibe tudnék kapaszkodni. 

Se barátaim, se testvérem, az édesszüleim sincsenek velem. Senki olyanom sincs, aki megvédene, kitartana mellettem. Mindenki, akit ismerek, azon vannak, hogy elnyomjanak. Hiába nem mutatják ki teljesen, de látszik rajtuk, belül, a lelkükben azt akarják. 

A sorsom, amit édesapám osztott ki reám, hogy hozzá menjek egy délceg, daliás legényhez, aki az országunkat megfelelően tudná vezetni, és a frigy utáni éjjelen, teljesen az övé legyek. Azután még annyi beleszólásom se lesz, mint amennyi most van. Hiszen gyermekeket kell majd neki szülnöm, lehetőleg fiúkat, akiket felnevelek és így végleg az Ő akarata alatt leszek. Nem lehet majd vágyakoznom, hogy más legyek, hogy szabadságban éljek. 

Az egyetlen utódként, vigyáznak rám, mint egy ritka drágakőre. Nem engednek senki közelébe, csak a cselédek jöhetnek be hozzám, de azoknak meg is van tiltva, hogy hozzám szóljanak. Anyám és Apám, magukkal elfoglalva ténykednek. Pontosabban, Apám az ország nehézségeit próbálja megoldani a gonosz ellen, miközben édesanyám a szobájában ül, var, olvas, hímez, vagy sző. 

Édesanyámat csakis azért választotta Apám, mert olyan képessége van, hogy cérnából aranyat tud szőni. Egy királyi családban ez nagyon hasznos, hogy a népe ne éhezzen, és a külföldi munkásokat meg tudják fizetni. Gondolom, arra is számolt, hogy a gyermeke örökölni fogja ezt a képességet, de nem így lett. Nekem ilyen képességem egyáltalán nincsen. Anyám, leginkább egy báb. Úgy rángatja a király, mintha csak egy baba lenne, akiben nincsen lélek, csakis gyapjú. 

Atyám a király. Egy igazi, megtermett, akaratos uralkodó, aki lassan már megszállottan keresi az uralkodásban az örökösét. Magas, félelmetes kinézete megrémiszti az embereket. Félnek tőle e legtöbben. Hiába mondanám azt, hogy nem kell, de az hazugság lenne. Szívtelen király, akinek csakis az a fontos, hogy ő uralkodhasson, és mindennek és mindenkinek ő parancsolhasson. Nem egy, vagy két csatát vívott meg az uralkodása alatt. Viszont, mindet, vagyis a legtöbbet megnyerte a stratégiája, hadserege és a képessége miatt. Talán amiatt lett olyan, amilyen. A hatalma, hogy a fegyverivel gyorsabban tud mozogni, és erősebben is tud vele csapni, vágni, hasítani. Olyan, mint egy farkas, és a körülötte lévő emberek a bárányok. Könnyű szerrel levadássza őket, vagy csak irányítja a félelemmel.