Papirra írt szerelem (Befejezett)

🥃6. fejezet🥃

Az egy hétből végül kettő lett. Vladimir beadta a lemondását és szinte már másnap átment a szomszédos épületbe, hogy Robert titkára ként dolgozhasson. A vörös hajú végre kedvesen bánt vele. Sokat érdeklődött az állapota felől és néha még egy–két ajándékkal is meglepte a fiatal kismamát. Igorról viszont semmit se hallottak. A férfi ugyanis állítólag két hete nem ad magáról életjelet és dolgozni se jár be. Vladimir persze nem titkolta, hogy aggódik erte. Mert bármennyire is utálta a fekete hajút, valamiért még mindig szerelmes volt belé. Ugyanis ő látta és érezte Igor Hood gyengéd énjét. Amikor a fekete hajú kedves volt és szenvedélyes. Ráadáaul mikor szeretkeztek olyan gyengéden ért a fiúhoz mintha csak egy törékeny porcelánbaba lenne. Végül nem bírta tovább és bement újdonsült főnökéhez.
– Jó reggelt Robert!
— Szia Vladimir! Hogy vagytok? – kérdezi mosolyogva és rámutat Vladimir dudorodó hasára. Már elég nagy volt a hasa ahhoz, hogy egy járó–kelő ember is megállapítsa, hogy kisbabája lesz.
– Jól vagyunk, viszont... Tudom, hogy ez furán hangzik, de aggódom Igorért. Te beszéltél vele? – kérdezte reménykedve, de Robert is csak megrázta a fejét.
– Nem, ne haragudj. Mondasz valamit, mivel állítólag már két hete nem hallott felőle senki. Azt hiszem jobb ha délután átmegyek hozzá és megnézem.
– Nagy...Nagy gond lenne... Ha veled mennék? – kérdezte, mire Robert döbbenten meredt rá.
– Azt hittem látni se akarod! – mondta a vöröshajú. Vladimir erre már nem tudott mit mondani, így csak zakójának ujját kezdte el morzsolgatni. Robert csak kuncogott egyet a fiú aranyos viselkedésén.
– Jaj, te! Persze, hogy velem jöhetsz! – nevette, mire Vladimirnak felragyogott az arca.

A kocsiban ülve mind a ketten azon gondolkodtak, hogy vajon mi üthetett Igorba. Hisz' elvileg a munka az élete. Robert leparkolt egy nagy villa előtt.
Vladimir mindig megnézte a nagy, de még ízléses házat. Eddig csak háromszor járt itt, de akkor egyszer sem volt ideje megnézni mert dolgozni jött. Robertnek volt kulcsa a házhoz így mentek be. Kihalt volt. Mintha senki sem lenne itthon, de a kocsi a garázsban parkolt és aki ismeri Igort, az tudja, hogy nem jár gyalog sehova. Így maradt az emelet. A fürdő tiszta volt és a tersz is. Hanem mikor a hálóba benyitottak, iszonyatos látvány tárult a szemük elé.

Igor teljesen összetört mikor belépett az ajtón. Zokogva borult a márványpadlóra és azt verte. Egy olyan fiú, mint Vladimir, igazi kincs, egy kincs, aki egy aprócska, ártatlan életet hord a szíve alatt ő pedig veszélybe sodorta. Majdnem megölte a saját gyerekét, aminél már csak az anyyjára vágyott jobban. Miután pedig végzett az egér itatással saját magát is jól leitatta. Így ment ez egy hétig. A sok alkoholtól rengeteget hányt, az pedig, hogy kávén es alkoholon kívül semmi mást nem vitt be a szervezetébe csak rontott a helyzeten. Egy este nagy vihar volt kint és mivel nem törődött vele, ostoba módon kiállt a zuhogó esőbe vagy húsz percig majd megint leitta magát. Másnap minden tagja fájt és nagyon fázott. Mivel rettentően lefogyott az önkínzás alatt most sem evett szinte semmit. A fájdalmai egyre erősebbek lettek és a láz már az egész testét átjárta. Érezte, hogy már nincs sok hátra mikor tompa hangokat kezdett hallani. Ismerős volt a hang, de nem hallotta jól. A másik hang viszont villámként hasított a fejébe. A baj csak az volt, hogy nem maradt elég ereje, hogy kinyissa a szemét. Valami hideget és nedveset érzett meg a homlokán és két kezet, amik utoljára három hónappal ezelőtt érintették. Tudta, hogy ki a tulajdonosa, de bármennyire is akarta, egyszerűen nem tudta kinyitni a szemét. Égetett a teste és elviselhetetlen volt már a szomjúság. De a tudat, hogy az ő angyalkája itt van megnyugtatta és immár végre eljutott az álmok világába.