Black Beater

2. Copycat

Arra ébredtem, hogy leestem az ágyamról. Ez alapból nem volt valami jó dolog, de ha pluszban az ember ráesik egy eddig mélyen alvó Aobára, aki felébredve úgy néz rá, mint aki meg akarja gyilkolni, akkor egyenesen szörnyű.

Nemsokára, (miután rászóltam a lakótársamra, hogy zárja be az ajtót) már a munkahelyünk felé sétáltunk. Éppen a visszatérő álmomon töprengtem, amiben az árnyékom megöl, amikor észrevettem, hogy még mindig duzzog.

-Aoba, ugye már nem haragszol? - néztem rá bociszemekkel.
-De - szorította össze a száját, de így is észrevettem, hogy a nevetési ingertől megrándúlt a széle. Jól van, ezek szerint nem annyira dühös.
-Ugyan Ao, ne csináld már. Te is tudod, hogy nem direkt estem ki a puha ágyamból, hajnalok-hajnalán, csak hogy rád eshessek és idegesíthesselek.
-Igen tudom. Még szép, hogy nem. - sóhajtott - De mi az, hogy Ao?
-Az új beceneved. - közöltem, figyelmen kívül hagyva a hitetlenkedő nézését. Ez van, ezt kell szeretni...

Pár órával később meglehetősen fáradtan léptünk ki a munkahelyünk ajtaján.

-Lacey, figyelj csak! Be akarnálak mutatni az egyik barátomnak délután. Benne vagy? -kérdezte Ao.

-Ühüm - bólogattam lelkesen, mivel jól esett a meghívása.

Délután 5-kor már indulásra készen léptem ki a szobám ajtaján, átengedve azt Aonak, hogy ő is tudjon öltözni. Amikor kilép a szokásos sötétkék póló, farmer, világoskék öv, okosóra, az egymáshoz passzoló Brain Nuts cipő és kabát és a rózsaszín fűlhalgató helyett, sportcipő, fekete farmer és kék ing volt rajta, de az elengedhetetlen headset ott lógott a nyakában, ahogy érthető okokból az óráját sem vette le. Útközben hirtelen eszembe jut egy találóskérdés, amit be is dobok.

-Aoba?
-Hmm??
-Tudod, hogy mitől döglik a légy?
-Milyen kérdés ez?
-Tudod?
-Hát, neem...
-Hát a légycsapótól. - nevetek fel és ő is elmosolyodik ahogy Ren is nevet rajta csak Naomi forgatja a szemét. 

Szegényt néha nagyon sajnálom, hogy ilyen gazdája van, de hát ez van. 

-Amúgy, mondtam már, hogy milyen szép hangod van? - kérdeztem, mivel más nem jutott eszembe.

-Köszi... Tudom, és nincs is ellenemre, de amikor még a pasik is megdícsérik, az elég kényelmetlen.
-Na jóó. Ez komoly? - horkantottam fel meglehetősen ,,nőiesen''.
-Igen, sajnos.

Tudtam, hogy együttérzőnek kellett volna lennem, de elképzeltem egy random csávót aki azt mondja Aonak, hogy milyen szexi a hangja és hát... Ki ne röhögne ezen? 

Már fájt az oldalam a röhögéstől, Aoba meg rajtam nevetett.

 Szegény almateink csak néznek minket és nem tudták, hogy mi a fene bajunk van, és a többi ember az utcán totál hülyének nézett minket.Miután kiröhögjük magunkat, tovább mentünk a bár felé, ahol Aoba haverjával találkoztunk

-Hogy lettetek barátok? - kérdeztem kíváncsian. 

-Tudod, kiskoromban mindig bántották a hajam miatt és hát, elég lányosnak is tartottak, ezért mindig bántottak. Egyszer a játszótéren éppen húzkodták a hajam, de ezt Kojaku meglátta, elém ugrott, elüldözte a fiúkat, és azt mondta nekik, hogy egy lányt nem illik bántani. 

-Na nee!!

 Ezután, megint tartottunk egy röhögő szünetet, de nem sokára megérkeztünk.

Elég hangulatos a hely volt. Az egész épületben a kék és a zöld különböző árnyalatai uralkodtak. Leültünk egy sarki, háromfős asztalhoz. Kojaku még nem volt ott.