Sírni akartam... Mert elmentél
Elmentél s bár vége
Olyan volt mint egy rohadt
Tőrdöfés a szívbe
Sírni akartam
De a könnyek nem jöttek
Elmentél és megszoktam
Hogy nem hiányozhatsz többet
Lassan egy hónapja...
A reményeim elmúltak, több nincsen
Beletörődtem?
Miért fáj hogy igen?
Mindegy
Semmin nem változtat
Hogy verseket írok hozzád
Mintha jelentene valamit néhány mondat
Te úgyse gondolsz rám
Este vagy késő éjjel
Nem kísértem az álmaidat
Hogy aztán mindez elmúljon a reggeli fénnyel
Mert csak este hiányzol
Mikor kimerülten
A gondolataimmal maradok
Hogy ne hagyjanak aludni, csak ingerülten
Arra a kérdésre hogy
Elfelejtelek e valaha
A válaszom még mindig az
Hogy nem, soha
Néha azért gondolj rám jó?
Ha úgy érzed senki sem szeret
Ha azt hiszed utál mindenki
Jusson eszedbe; én szerettelek
Ne felejts el! Csak ennyit szeretnék
Úgy ahogy én sem feledlek téged
Emlékezz rám
Kérlek
Sóhajtok
Az a búcsú volt a mindenem
Ahogy átöleltelek
Ennyit hagytál itt nekem
Azt hittem nehéz lesz
Meglepett hogy mennyire nem
Kitörölted magad innen
Senki sem emleget, én sem
Elmentél Svájcba
S én csak itt ragadtam
Egy rohadt kérdéssel...
És válasz nélkül maradtam
De itt leszel a fejemben
Az utolsó lélegzetemig
Emlékezni fogok rád
Életem végéig
S hogy mi volt a kérdés?
Szerettél-e valaha?
Tudom nem kapnék rá választ
Soha...
