Cseresznyevirág-szirmok

4//Utoljára

I know I don't deserve it

But stay with me a minute

I swear I'll make it worth it

Can't you forgive me

At least just temporarily

I know that this is my fault

I should have been more careful

Sakura nem tudta volna megmondani, mire is számított pontosan, amikor végső kétségbeesésében engedte lehullani azt az átkozott maszkot. Megfordult a fejében, hogy Sasuke azonnal megöli ott helyben. Abban reménykedett, hogy legalább gyorsan csinálná. Arra is gondolt, hogy rögtön elveszi róla a kezét és gúnyolódni kezd. Talán nagy meglepetésében elneveti magát. Talán... De csak talán, a szíve mélyén még örül is, hogy látja a lányt. De nem ez történt.

Sasuke villámgyorsan előkapott egy kunait. Az arckifejezése csak egy egészen kicsit változott, gyanakvó lett. A tőrt a lány nyakára szorítva közelebb hajolt, és tekintetével figyelmesen végigpásztázta Sakura szép arcát. Árulkodó jelek után kutatott, hátha ez az egész egy csapda. Egy vicc. Netán genjutsu.

– Ne mozdulj – utasította szárazon, miközben végigtapogatta a lány testét fegyverek után kutatva.

Sakura nagyon kényelmetlenül érezte magát, és ha nem ismerte volna elég jól Sasukét, azt feltételezte volna, hogy csak kifogást keres, hogy fogdossa. Hang nélkül tűrte, ahogy a fiú a fűre szórta a fegyvereit. Egyik kunai hullott a másik után, shurikenek hevertek szanaszét a lábaiknál. Sakura hallotta a két, szintén fegyvert tartalmazó tekercs puffanását a földön. A katanáját is könnyedén kivette a kezéből, Sakura még csak nem is ellenkezett. A vászontáska, amiben az útravalója volt, most a háta mögött lévő fa másik oldalán hevert, amit még akkor dobott oda, mielőtt felvette volna a harcot Sasukéval.

Lefegyverezték.

Sakura kifejezéstelen tekintettel nézett egy pontot Sasuke válla fölött, aki egy pillanatra sem vette el a kunait a lány torkáról. Mikor a fiú végre kész volt, a szabad kezével belemarkolt Sakura hajába, de a lány meg sem nyikkant.

– Nézz rám – követelte Sasuke, amikor a lány percek óta mozdulatlanul állt, a szemét továbbra is a távolba függesztve.

Sakura ráemelte smaragdzöld tekintetét, és meglepetten tapasztalta, hogy a fiúnak elakadt a lélegzete.

Sasuke hirtelen elfelejtette, hogyan kell levegőt juttatnia a tüdejébe. A lány szemei megbabonázták. Illetve, engedte, hogy megbabonázzák. Önként és boldogan hagyta, hogy elvesszen bennük.

Ha eddig voltak kétségei afelől, hogy tényleg Sakura áll-e előtte, hát abban a pillanatban megsemmisültek. A lány szemei semmit sem változtak. Ugyanolyan gyönyörűek voltak, ugyanolyan okosan néztek vissza rá. Az egyetlen dolog, ami megragadta a figyelmét a fénye volt. Mintha kihunyóban lenne. Szinte csak pislákolt a régi láng, ami egykor vadul és határozottan lobogott.

Hirtelen úgy érezte, az egykori önmagával néz farkasszemet. Sakura szemei nem voltak olyan melegek, mint gyerekkorukban. Nem látott odaadást, szeretetet, rajongást bennük. Hideg pillantásával szinte szíven döfte Sasukét, aki úgy érezte, hogy kifut belőle minden erő. Még mindig nem engedte el a torkát, a haját ugyanúgy szorongatta szánalmasan, de mégis úgy érezte valamiért, hogy nem ő ejtette csapdába a lányt.

Erősödött a nyomás a kunain, egy vékony vérvörös csík indult le a lány hófehér és puha nyakán. Mintha csak egy piros cérnaszál lett volna. De Sakura egy tapodtat se mozdult, csak nézett rá kifejezéstelenül.