A Kaland 💕💘

1.rész

A nyár vége... Amikor ráeszmélsz, hogy milyen gyorsan eltelt a legkedveltebb évszakod. Olyan érzés mintha júniustól egészen szeptember 1-ig felgyorsultak volna az események és már csak akkor ébredsz fel az úgy nevezett „nyári álmaidból" amikor már ott állsz ünneplőben az egyetem udvarán. Igen, nehéz de ha jó oldalát nézed, akkor megint egy új év, (remélhetőleg) új emberekkel és kalandokkal. Így indult az én napom is amikor kifele jövet a kollégium ajtaján, megláttam az egyik legjobb barátnőmet, Liát.
- Sziaa Léna, te bolond elhiszed, hogy megint szeptember 1?-mondta miközben ráugrott a hátamra ezzel egy kisebb meglepetést okozva a gerincemnek.
- Ne is mond, tiszta szar de lenne egy kérdésem, hol van Els-ki se tudtam mondani már éreztem a kérdésemre a választ, amit nem csak a gerincem de mostanra már az arcom is megérzett. Mivel drága Elsa ráugrott a már az én hátamon lévő Lia határa ezzel a földre küldve mindhármunkat.
- Huhh bazdmeg, Elsa miért kellett ezt?-mondtam már szinte fuldokolva a nevetéstől.
- Azért kedves Léna, hogy felébredjetek mert szinte kilométerekről lehet látni a karikákat a szemetek alatt. - mondta mire megint kitört belőlünk a nevetés. Nem hiszem el, hogy megint láthatom őket. Az oka, hogy nem találkozhattunk egész nyáron pedig az, hogy Lia a nagymamájánál töltötte az egész nyarát, míg Elsa a pasijával, Daviddel méghozzá Portugáliában. A helyzet az, hogy ők szerencsére nagyon de nagyon jól megvannak, aminek nagyon örülök. Én sajnos nagyon hadilábon állok a férfiakkal... Eddig még egy kapcsolatomban nem volt olyan, hogy nem a csávó dobott volna ki engem, amit valjunk be ultra gáz.
- Na de indulás mert, mindjárt kezdődik az évnyitó és nagyon nem akarunk az ofő színe elé állni azzal, hogy vagy aludtunk vagy, hogy megint inkább enni mentünk mint az ünnepségre úgy mint tavaly.-mondtam mire elindultam és velem együtt a lányok is.
- Huu a tavalyi az eszméletlen volt... - emlékezett vissza Lia.
- Amúgy szerintetek lesznek új osztálytársaink? Mert én nagyon remélem - vágtam perverz fejet.
- Remélem Léna, viszont azt nem, hogy köztük lesz Nathan. - szegény Liának van egy jó pár rossz élménye Nathannel kapcsolatban. Nathanről csak annyit, hogy egy önpusztíáshoz nagyon jól értő, makacs mégis belülről érzékeny fiú, aki összetörte az egyik legjobb barátnőm szívét.
- Ne is gondolj erre, Lia... Tudod, hogy nem éri meg még csak rá gondolni sem! - a hangom egészen aggódó volt nem is csodálom, hiszen nagyon is féltem a kis törékeny kis lelkét.
Végül beértünk az egyetem udvarán lezajlott ünnepségre... Csakhogy megint nem időben... Várom már, hogy már első nap büntetésben üljek a könyvtárban egyedül... Igen, egyedül mert ennek a két jó madárnak dolgoznia kell és így felmentést kaptak ez alól az egy dolog alól, viszont nekik plussz házijuk vagy beadandójuk lesz. Szívás, de az én büntetésem is szívás méghozzá nagyon is...