A Kaland 💕💘

2. Rész

A büntetésemet a könyvtárban kellett letöltenem. Sajnos még társaságom is akadt, és nem, nem az a sok könyv,amiket ebben a pár órában betűrend szerint vissza kellene pakolnom,hanem pontosabban egy ember, Mike Zech az egyetem rosszfiúja és legnagyobb bajkeverője. Tényleg, ő volt az az ember, aki már mindenegyes lányt megfektetett, még engem is.A történetünk itt kezdődne igazából, mivel sok év után most az egyszer találkoztunk. Érdekes esemény, komolyan. Éppen ültem az egyik asztalnál  és olvastam, amikor valaki rácsapott egy erőset, mire én összerezzentem.
Mike és én egy nagyon jó párkapcsolatban éltünk több mint 2 évig, amikor is Mike elkezdett megint drogozni ezáltal sokkal agresszívabb lett arról nem beszélve, hogy amikor csak hazajött az első az volt, hogy bántott akkor azt mondtam neki vége és, hogy hagyjon békén. Ez ment egy ideig de mindig könyörgött nekem. Vissza akart jönni hozzám és én sem titkoltam, én is akartam vissza őt.

Szóval visszafogadtam együtt voltunk megint egy ideig aztán egy nap arra jöttem haza, hogy mindenfele ruha volt. Hangokat hallottam a hálószobából, felmentem, hogy megnézzem amikor már az ajtót nyitottam, láttam, hogy éppen egy meztelen csajon szívja fel a fehér „porcukrot“közben döngeti. A lábám a földbe gyökerezett, akkor már egyenesen zokogtam olyat éreztem amit eddig soha. Csalódott voltam. Csalódtam benne. De akiben a legjobban  csalódtam, az én voltam. Csalódtam mert visszafogadtam, kérdések ezrei kavarogtak a fejembe. Végül kinyögtem egyetlen egy szót, „Miért? "
Azóta nem láttam de nem is akartam eddig a napig.

- Nahát, nahát kit látnak szemeim? Csak nem Léna? Sokat változtál, bár ha felemelnéd a fejed talán látnék is valmit.

Nem tettem semmit, csak próbáltam tovább olvasni, ami azért valljuk be nem nagyon sikerült.

-Léna! - elvette előlem a könyvem, mire felmordultam.

- Add már vissza! - hangomat próbáltam dühösnek hallatni, kevés sikerrel.

- Na, végre megjött a hangod is. - vágott egy vigyorgos képet majd leült mellém.

- Mit akarsz Mike? - már kezdtem ideges lenni és egyre jobban frusztrált a jelenléte.

- Hogy-hogy mit? Beszélgetni, hisz olyan rég láttalak már kis Lénus. - ahogy kimondta elkezdte cirógatni, és pöndörgetni a hajamat. Jelzem, utálom ha hozzám érnek legyen az bárki, akkor is képes vagyok ott helyben leütni. Ez a cselekedetem sem mardt el főleg nem Mikenál. Megfogtam a könyvem majd, felálltam a helyemről és onnan kezdtem el beszélgetni vele.

- Mike, ha mégegyszer hozzám érsz... - nem hagyta befejezni mondatom.

- Akkor mi lesz Lénácska? Hm? Úgy emlékszem, annyira annak idején sem volt ellenedre ugye? Sőt kifejezetten élvezeted, amit tettem veled. Nem tagadom, én is de persze ezt is elkellett rontani nem?

- Azt nem én rontottam, tudod jól ha te nem csaltál volna meg bármikor amikor neked kedved volt akkor nem végezted volna úgy akkor meg ha... - itt már inkább nem szóltam semmit hanem elmentem és elraktam a könyvet vissza a helyére.

- Léna, kérlek ne kezdd, tudod, hogy szeretlek és ezt akkor is elmondtam de neked nem volt elég az sem úgy ahogy az sem amikor kiöntöttem a lelkem neked igaz? - sietett utánam ahogy annak idején is. Ott állt velem szemben és csak nézett, tanulmányozott. Soha nem tudta az érzelmeket leolvasni az arcomról se  a szememből.

- Léna , régen volt, nem felejthetnénk el? Ezt az egészet? Belefáradtam abba, hogy kerüljem a tekinteted, hogy ne kapjalak a karjaim közé és oda is zárjalak, hogy ne csókoljam meg az ajkajid, hogy ne gyújtsunk gyertyát mindenegyes szex előtt és amibe  a legjobban fáradtam bele, hogy nem láthatom a mosolyod...