Never Forget You ¦ TaeKook ff.

3. Rész

Mikor kiértem Tae házához azonnal kipattantak az autóból.

A szülei két éve meghaltak egy repülőbalesetben. A nagyszülei rák és szivrohamban... Csak ő maradt a családban. Sokszor tervezte az öngyilkossági, de eddig kezeltette és a gyógyszerekkel elnyomta.

Mikor végül felértem berontottam a fürdőbe.

=>2015.11.08.<=

A mai nappal leesett az első hó. Kezdtem megörülni.
Az első dolgom az volt hogy átrohantam a barátomhoz a hatalmas szánkóval ami volt nálam.

- Tae! Tae! Tae! - kopogtak vadul az ajtón mígnem ajtót nyitott egy középkorú nő akire hatalmas vigyort villantottam. Tae anyukája. - Szép napot. Tae itthon van? - mosolyogtam. Mire kedvesen és lágyan bólintott.
- Itthon hát. Téged várt mikor meglátta a hópelyheket. - mondta a kedves nő nyugodt hangon, majd beljebb engedett volna. De inkább kint megvártam .

Két-három perc után le is rohant a még nálam is kisebb fiú. Bár ahogy nő.... Tuti hogy pár év és nagyobb lesz nálam.
- Kook! Hó! Esik a hó! - vigyorgott ő is. Majd megpuszilta az anyukáját és kirohant hozzám. Egy gyors pacsi után rohantunk is a szánkópályahoz.

Tae leült a szánkóra én meg odáig húztam. Nem volt nehéz. Még eléggé vézna volt. De ezen voltam, hogy hízlaljam mint a Hyungom. Ennie kell hogy tudjon velem játszani.

Mikor odaértünk leszállt róla.
- Te vagy az első Kook! - vigyorgott.
- Én? Miért nem te? - háborogtam. Majd Tae a pályára mutatott. Buckás volt. Így inkabb mentem én. Nem akartam hogy megsérüljön. Inkább én.

Miutan ráültem a szánkóra megtolt kissé és már suhantam is.
Buckáról buckára pattantam. Az utolsó pár buckánál jutott eszembe hogy nem tudom irányítani. És szemből egy hatalmas fának ütköztem...

Tae hangjat hallottam végül egy kis idő után... Minden porcikám fájt. A fa lombjait láttam homályosan...
- Kook... Kook! Jól vagy? - hallottam a tompa hangot.

=>2019.04.08.<=

Berontva a fürdőbe körülnéztem . A kád tele volt vízzel. Vöröslött mint a gyönyörű szép vörös festék a születésnapomon kapott palettában.

Mikor közelebb mentem, megláttam őt.

Tae...

A kezei véresen a víz alatt. A penge a földön a csempén...

- Tae... Tae! Jól vagy? - rántotta ki azonnal a jeges vízből. A hangom viszhangzott a fejemben. Hirtelen deja vu érzést keltve magamban...