Never Forget You ¦ TaeKook ff.

4. Rész

=>2016.06.14.<=

Az iskola első szünnapja. Az első nyári nap mikor a szabadtságot érezhetem és a melegség átjárja az egész testem.
Imádok aludni így nekem ez a két és fél hónap nagyon kellemes lesz.

Miután olyan fél 12-kor felkeltem, már öltöztem is. A biciklimre fel ülve mentem is a már jól ismert utcába, És a jól ismert ház elé.

Miután lezártam a bicajom, bekopogtam Tae ajtaján.

- Hé Tae! Nyisd ki! Menjünk hamar! - mosolyogtam az ajto előtt.

Mikor az apja kinyitotta az ajtót kissé letörte a szarvam.
- Jó napot Kook. Tae ma nem mehet sehova. Nagyon sajnálom... - Mondta a mély hangú férfi. Majd csukta is be az ajtót. Csak felsóhajtottam.

Néha van ilyen. És akkor nagyon egyedül érzem magam. És nem csak egyedül. Hanem üresen. Ilyenkor mindig tudom mi történik. És minden egyes ilyennel, érzem Tae fájdalmát is.

=>2019.04.08.<=

A pillanat, mikor már a saját gondjaid eltörpülnek másé mellett. Csak másra koncentrálsz.
A szeretet egy olyan dolog ami egyszer felépít, de máskor meg lerombol a földig.

Tudtam hogy nem tehetek semmit. Tehetetlenül állok minden előtt.

Mikor a mentő elsuhant előttem, csak a szívdobogásom éreztem a torkomban. Sírva rogytam le a lépcsőre, nem bírtam ki ezzen dolog elfogadását.

Remélem még vissza jössz Tae...