Hol van a pont,
Aminél tovább nem megy?
Hol van az ott,
Ahova mindig bújnék?
A karjaid közt,
A békességgel körbe,
Mint zöld fák fölött,
A kékség örökléte.
A sötét szobák,
Melynek zugai,
Csendesek, s ostobák,
S retteg maga is.
Vonz mert ismeretlen,
S taszít, mert itt vagy te.
Ez az ingás elrettent,
De el nem kergethet.
Helyette mint kór,
Kúszik a bőröm alá,
S fed el, mint a hó,
Mi hegyről zúdul már.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryNéhány iromány, amelyből versek lettek. Néhány gondolat, melyből ezek születtek. Egy gyűjtemény, amelyben a műveimet olvashatjátok. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást ^^
