Már az elején tudtam,
Te kinek sose hazudtam,
Kit mindig csak bambultam,
Miattad jól orra buktam.
Tetted a bunkót, az elérhetetlent,
Ez vonzott arra, hogy megtegyem.
Hisz miattad fellegekben lebegtem,
Kellett nekem ez a szerelem.
Mert te az egyetlen voltál,
S talán az utolsó most már,
Ki miatt utolért a változás,
S elhagyott a vonzódás.
Miattad történt minden,
A csend az éjben,
És vihar a szívemben,
Fájdalom a lelkemben.
Igaz volt valami?
Ezt szeretted volna; feladni?
Vagy szívembe marni,
Esetleg ezt az űrt otthagyni?
Miattad lettem jobb,
Miattad néha rossz,
Te miattad, ki szíveket lop.
Mégis miattam hagytalak ott.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryNéhány iromány, amelyből versek lettek. Néhány gondolat, melyből ezek születtek. Egy gyűjtemény, amelyben a műveimet olvashatjátok. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást ^^
