𝖁𝖊𝖗𝖘𝖊𝖓𝖞 𝖆𝖟 𝖎𝖉ő𝖛𝖊𝖑 ⌛️

2. Fejezet

Emeld magasra a fejed. - utasít anya. Feltartom a fejem ő pedig belenéz az orrjukamba épp úgy mintha látna valamit.
-Szerencsére elált. - sóhajtok.
-Mikor kezdődött? - szól közbe apa.
-Szerintem túl gyorsan futottam fel a lépcsőn.
Anya aggódó szemekkel néz rám. Zavar.
-Miért nézel így? - kérdezem.
-Jól vagy? - válaszol kérdéssel a kérdèsemre.
-Jól vagyok anya én mindig jól vagyok. Nem is lehetek rosszul. - magyarázom és érzem, hogy dadogok. A hadarástól a szemem is össze vissza kalisztál a levegőbe. Majd megállapodik anyán. Fél.
-Mi van anya? - akadok ki.
-Pihenned kellene!
-Szóval azt mondod, hogy beteg vagyok? - ez rosszul esik. Anya mindig támogatott és sosem ilyesztegetett.
-Nem azt mondom, hogy beteg vagy...
-De azt mondtad kimerültem. Most rám fogod? Én érzem, hogy jól vagyok. - a mellkasomra bökök. Tényleg így érzem.
-Esetleg megmérgetjük a vérnyomásod. - veti fel az ötletet apa.
-Jó a vérnyomásom. Sosem volt vele baj. - érzem, hogy mindjárt elsírom magam. Ilyen még sosem volt. Zavarni kezd a tudatlanság. Nem tudom miért vérzett az orrom.
-Ne legyél önfejű! Maradj ma itthon. - ajánlja anya.
-Micsoda? Hogy maradnék itthon? Hilary a Svájci reklámcég ügynöke, muszáj vele találkoznom! Rengeteg dolgom van nem érek rá feküdni anya!
-De néha muszáj! - kiált anya. Megrezzenek. Sok éve nem beszélt így velem. Tényleg aggódik.
Fél órája fekszem. Anya hozott levest és megmérte a vérnyomásomat közben. Tekerem a fejem. Utálok ágyba enni.
-Tétlennek érzem magam anya. Nem akarok itt feküdni. - nyugtalankodok majd felülök.
-Hogy vagy?
-Teljesen jól. Lehet kicsit felszaladt a vérnyomásom. A futástól meg az izgatottságtól. - nyugtatom anyát és magamat is meggyőzöm.
-Lehet. Elmehetsz de vigyázz magadra. - megpuszilja a homlokom és megsimogatja a hátam. Elmosolyodom és kikelek az ágyból. A szekrényemhez megyek, hogy előkészítsem a Party-s ruhám. Anya le sem veszi rólam a szemét.

Leparkolok a The gingsitute bár előtt. Kilépek a betonra a tűhegyű magassarkúmba. Az idő kissé viharos édna szél belekapott a teazöld színű selyemruhámba. Sietek, nehogy az eső elredjen és az egyenesre vasalt hajam összegöndörödjön.
Beérek a drága parfüm és drága ital illatú terembe. Hilary és Herold ott ülnek és már italoznak.
-Hello Baby! - szólít meg Hilary vékony hangján. Adok két puszit porcelánsima arcára, majd Heroldhoz fordulok. Zavarba jövök. Érzem, hogy ég az arcom.
-Gyönyörű vagy Emilia.
-Köszönöm. - szerénykedek majd őt is megpuszilom. Szeretek vele szemközt nézni. Kóreai származása miatt olyan érdekesek a szemei és a kisugárzása, hogy teljesen megborzongok.
Leülök a mellette lévő bárszékre és keresztbe teszem a lábam.
-Mi a helyzet svájcban Hilary?-kérdezem.
-Szuper minden. Jövőre meglesz a helyed. -Nagyszerű. Megtervezzük a könyvet és a borítót.
-Úgy csinálod ahogy neked a legmegfelelőbb. - válaszol kedvesen Hilary. Elégedetten és hálásan mosolygok.
-Nagyon várom. - összedörzsölöm a tenyerem.
A továbbiakban a cégről beszéltünk, az óráimról és persze a modellkedésről. Nagyon jól telt az este. Éjfél előtt kimegyek az ajtó elé egy kis friss levegőt szívni, mert a sok pálinka és tömény ital elszívta az oxigént az agyamból. Tiszta csillagos volt az ég és tisztább volt mint valaha. Herold jön utánam és vidáman elmosolyodik. Hirtelen nem tudunk mit mondani egymásnak. Nem is voltunk még kettesben.
-Nézd egy hullócsillag. - felmutat az égre. Énis felpillantok. Abban a pillanatban suhan el egy fényes hullócsillag kelet felé. Behunyom a szemem.
-Kívántál? - kérdezi Herold.
-Igen.
-Mit?
Tág szemekkel ránézek és még a számat is eltátom.
-Nem mondhatom el. Akkor nem teljesül.
-Akkor énis elmondom és így már közös titkok. - Herold elmosolyodik és énis. Nagyon aranyos volt, megborzongtam.
-Azt kívántam, hogy legyen időm teljesíteni minden álmomat.
-Ezt kívántad? Ez a szíved vágya?
Csodálkozva néz rám, mintha ez a kívánság valóban igaz lenne.
-Ez csak egy kívánság. - csattanok fel nevetve.
-Tudom. De ha tényleg valóra válna? Ilyen hülyeséget kívánnál?
-Hülyeség? Ez hülyeség? - mérgelődök szomorúan. - Az álmaimból építem a jövőmet. És a hitem teszi az álmaimat célokká.
-Rendben. És egy párt nem kívánnál magad mellé? Aki segít ezekben? - megfogja a kezem. Hatalmasat nyelek és elkezd reszketni a testem. Nem tudtam mik ezek a negatív érzések bennem, de nem tudtam tettetni magam.
-Nem. - vallom be őszintén. -Én egyedül akarom ezt végigcsinálni.
-Jó és ha vége?
-Minek lesz vége?
-Beteljesülnek a vágyaid és esetleg elkezdesz rendes életet élni? Család, gyerekek... - suttogja félve.
Sűrűn pislogok és kicsit ideges leszek. Nem tetszenek a szavai.
-Az álmaim végtelenek. Én így akarok mindig élni. Megálmodni, tervezni és megvalósítani. Ez az életem én imádom ezt csinálni. - felelem erőltetve.
-Akkor ne is erőlködjek? - kérdezi.
-Nincs időm kapcsolatra. Bocsájts meg! - megsimogatom az arcát és visszamegyek a bárba.