Tetovált Srác |Jungkook ff.| Befejezett

Tizenharmadik fejezet

Lassan már három hét is el telt, plusz még az az egy még azelőtt, így ez az jelenti, hogy már letelt egy hónap. Jungkook egy hónapot kért tőlem, hogy elérje, hogy megkedveljem, ami igazából már a találkozásunk első napján sikerült. Ám most úgy érzem, hogy egy hónap találkozgatás, csókolózás és hosszú beszélgetések után a Jungkook iránti érzéseim felerősödtek. Ugyan két napja nem láttuk egymást, hiszen végre befejeződtek a felújítások a tetováló szalonban és emiatt is volt annyi szabad ideje az elmúlt egy hónapban. Mivel újra dolgozik, nem igazán van ideje velem találkozni, csak pár SMS váltásra. Nagy meglepetésemre az utolsó találkozásunkon egy a házához járó pótkulcsot nyomott a kezembe, mire én azt hittem, hogy elsírom magam. Kiderült, hogy bennem bízik ebben az időben a legjobban, ezért rám bízta Kookot.

Anyám az utóbbi időben többet vitázott velem és kötött bele a dolgaimba, amik ezelőtt nem igazán érdekelték. Apámtól többször is megkaptam, hogy hallgassam végig anyámat, aztán legyek csendben, hiszen azzal mindannyian jól járunk. Ezért cserébe minden nap elenged suli után Taevel illetve Jungkookkal lógni. Ma sem volt másképp, a különbség az volt, hogy Jungkook kutyájával lógtam el a napot. Ha már Jungkook megkérte, hogy vigyázzak rá, éltem a lehetőséggel és inkább kivittem kicsit levegőzni és mozogni, hiszen szép idő van. Már két hete június van, ezért az idő is felmelegedett, szinte perzselt a nap, de a sűrű lombú fák alatt nem volt vészes. A szél is fújdogált, ami kellemesen hatott felmelegedett bőrömnek.

Épp abba a parkba hoztam el Kookot, ahol legutóbb is voltunk. Jungkook kutyája a lábamnál feküdt és bámészkodott, amit idővel alvásra váltott át. Kellemes csend honolt a parkban, hiszen még csak három múlt, túl melegnek bizonyult az idő, ezért sem láttam még gyerekeket a parkban játszani. Pár idősebb sulis sétált el előttünk, amire Kook is felemelte a fejét és kíváncsian figyelte őket illetve azt a néhány galambot, amiket elég gyanúsan méregetett. Óvatosan nyakörvére fogtam, hogy visszatartsam őt, hiszen jól tudtam, hogy ha nem állítanám meg, már rég elszökne előlem, aztán estig fogócskáznánk.

Percek múltán a galambok elrepültek, ami nagy örömömre szolgált. Eközben Kook hirtelen felállt és farkát csóválva pillantott a messzi távolba. Én is abba az irányba pillantottam, ahol egy férfi alakja rajzolódott ki. Kook ugatni kezdett, mire próbáltam lecsitítani, ám hiába. A férfi közeledett és csak akkor vettem észre, hogy ő is kutyát sétáltat, méghozzá ugyanolyan fajta kutyával volt, mint amilyen Kook is.

- Szevasz, Kook - lépett az ismeretlen srác a kutyához és simogatta meg fejét.

- Ismered? - pillantottam a szőke srácra, aki hunyorítva és ezer wattos mosollyal figyelt engem.

- Ne mondd, hogy Jungkook bébiszittert hívott a kutyájának - nevetett hitetlenül, majd kutyája pórázát eloldva hajolt vissza Kookhoz, hogy az ő pórázát is kioldja, mire én felkiáltva futottam volna Kook után, hiszen már rég elfutott az előttünk elterülő fűre az ismeretlen srác kutyájával. - Nyugi, csak játszanak

- Már elnézést, de ki is vagy, hogy engedély nélkül tevékenykedj? - fontam össze karjaimat, mire a szőke védekezően felemelte a karjait.

- Elnézést - nevetett, mire kedvem támadt behúzni neki egyet, annyit mosolygott. - Park JiMin vagyok - nyújtotta kezét, mire én vonakodva, de kezet ráztam vele.

- Park MinJi - mutatkoztam be én is, mire a JiMin nevezetű srác újra elmosolyodott, majd leült a padra, megpaskolva a maga mellett lévő helyet.

- Akkor te vagy az MinJi, akiről Jungkook szokott áradozni - mutatott rám lazán, mire próbáltam visszafogni magam és nem elpirulni.

- Szóval azért ismerted Kookot és engedted őt szabadon - hagytam figyelme kívül kijelentését és pillantottam a két kutyára, akik nagyban egymással kergetőztek.