Nem tudom, hogy mílrt, de már vártam, hogy milyen lesz a suli. Lesznek egyáltalán barátaim? Kedvesek lesznek? Összejövök majd valakivel? Na jó az utolsót szerintem egy darabig hagyjuk. Gyordan kivalasztottam egy világ farmert és egy hozzá illő piros atlétát, majd felvettem a fekete aulis vászoncipőmet, amit nagyon imádok. Gyorsan kivasaltam a hajam, megreggeliztem és már indultam is az iskolákba. Szerencsére nincs olyan messze, szoval egész hamar odaértem. Az iskola előtt rengeteg diákot láttam beszélgetni, röhögycsélni, néhány párt enyelegni, ami miatt nekem majdnem felfordult a gyomrom. Mert eszembe jutott a volt barátom aki a szemem láttára csókolta meg Katát, az osztály ribancát. De gyorsan lehyürtem magamban és bementem az épületbe. Útbaigazítást kértem a portán, ahol magyon kedvesen megmondták nekem hogy melyik osztályba fogok járni és hogy melyik teremben kesz órám majd. Felmentem a 205-ös terembe ahol majd az orosz órám lesz. Megdöbbenve nézek körül, hogy már szintem minden hely foglalt egyet kivéve, szoval az lesz az ln helyem, mondom magamba. Leültem a fal felőli sok utolsó előtti padba. És csak ott ültem magamnak, míg nem odajött hozzám egy helyes szőke hajú és zöld szemű fiú. El kell ismernek, hogy nagyon jól néz ki.
-Szia- mondja nagyon kevesen.
-Szia- válaszolom kicsit hebegve-habogva
-Az én nevem Dominik
-Én
