Guren; sensei!

ötödik fejezet

Shinya lassan eszegette az ételt, amit csináltam, én meg mindig meg akartam halni a röhögéstől, de mondjuk miután kijelentette, hogy tudja, mit eszik, abbahagytam. Egy kis blamázs!

- Ezért jó, ha mindig hordasz magadnál ehető papírt - húzta el a száját.

- Remélem, ízlik Guren. Képzeld oda, mintha őt ennéd! - sziszegtem dühösen, mire amaz csak elvigyorodott. - Melegedni kezd a helyzet, szóval én most megyek és megpaskolom az asszonykám fejét, hogy ezután totálisan heteró maradjak.

- Kiről beszélsz? - vonom kérdőre a tekintetem.

- Oh, arról az aranyos hölgyről ott kint - mutat az innen még pont jól látható puff előtt heverő Arankára. Visszavezetem a tekintetem Shinyára. - Betegebb vagy, mint én -, mire ő csak megvonva a vállát, a tányérral a kezében elbattyogott a tanáromhoz.

Ameddig a szendvicsemet fogyasztottam, azon gondolkoztam, hogy miképpen tudnék megszabadulni Shinyától. Esetleg megkérni arra, hogy menjen el a jó édes... Igen. Túl könnyű lenne, és nem is illene hozzám. Ha tehetném, felhívnám Szintiát, hogy segítsen, ő a profi az ilyenekben, de nem tudom, mert szemét módon kirugtam. Ha nem küldöm el, akkor nem is rabolták volna el. Aztán meg, meg sem akartam érteni az egész szektás dolgot. De aztán ismét eszembe jutott, hogy mennyire féltem, mikor Mika a víz alá nyomta a fejem, vagy mikor a mosószer marta a torkomat. Utálom magam amiatt, hogy nem tudom még ezután is utálni.

- Mi van kölyök? - éreztem meg egy erős kezet a vállamon, nagyot is ugrottam ültömben. Gurent olyan régen látott kisfiús mosolyával az arcán pillantottam meg. Oldalra bicentette a fejét, de mosolya egyből lehervadt, miután rájött, hogy valami baj van. - Ha Szintiáért aggódsz, ne tedd! Felesleges - kezével elsimitott egy hajtincset.

- Most nem a szobámban vagyunk - szóltam szomorúan, Guren pedig hátradőlt a székében. (Mert ezalatt az idő alatt leült.) - Igazis. Jó megfigyelő vagy - jegyzi meg hangjában keserű élel.

- Mit csinálsz Shinya? - változott meg egyszeriben, a másikkal együtt felkaptuk a fejünket. Shinya a tálat maga mellé rakta, és addig, míg mi a két egymástól eltiltott szerelmest (itt megborzongtam) játszottuk, a fehér hajú Aranka haját simogata.

- Olyan puha! - sivított halkan, nehogy felébressze a nőt.

- Még mindig a tanárom - fordultam egész testtel Shinya felé. - És ne legyél vele tiszteletlen, idősebb nálad.

- Én idősebb vagyok nálad, de te mégis tegezel Lara-chan! - Úgy viselkedett, akár egy kisgyerek, még a hanglejtése is olyan volt. Már szólásra nyitottam a szám, mikor Guren megszólalt. - Itt a telefonod. Hívd fel a barátnődet, mond neki, hogy jöjjön át. - Lenéztem a telefonomra, amin már meg volt nyitva a híváslista. Fogalmam sincs, hogy honnan tudta meg a kódomat, de nem is nagyon foglalkoztatott. Guren furcsaságai listámra írtam, mint az eddigi többit. Felvettem, majd írtam egy üzenetet az első embernek, akit megláttam. Az a személy Leona volt. Ő egyből írt is vissza, még annyit időt sem hagyott, hogy megkérdezzem, átjön e. Elmosolyodtam, Leonában mindig megbízhattam. Aztán megláttam Lilla számát, neki is írtam, de ő már nem válaszolt nekem. Így ameddig vártam Lilla válaszát, ráírtam Annára, aki szintén egyből írt nekem, mint a Leona. Csak ő németül, sok emotikonnal tűzdelve. Lusta voltam gondolkodni, és megfejteni, hogy mit jelent, csak remélni tudtam, hogy igen akart lenni. Lilla tíz perccel később válaszolt is. Mint kiderült Leona már hívta is, hogy sürgős dolog akadt, ami halaszhatatlan. Lilla hoz a kedvenc üdítőmből, a Dr. Pepperből, meg mellé egy kis nasit.