tetovált lány | leszbikus | minisorozat

első nap

Minden reményem abban az állásban volt, amit Dave rendezett le nekem. Azt mondta, inget és fekete nadrágot vegyek magamra, és én hallgattam rá. Azt mondta, annak ellenére, hogy bárban kell dolgozzak, nem lesz semmi feszkó. Azt mondta, ez a bár nem olyan.

Elegem volt azokból a munkahelyekből, ahol sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a testi adottságaimra, mintsem a lényeges tudásomra. Takarítottam már irodaházat, hotelt, és mindkét hely egészen addig volt jó, ameddig az egyik vendég vagy alkalmazott letepert az egyik eldugott folyosón. Voltam már pincér, de elegem lett a folyamatos fogdosásokból.

Bambán figyelem az előttem álló fiatal srácot, aki hevesen magyarázza a házirendet és az ehhez hasonló fontosnak tűnő információkat.

- Egy hétig tart a próbaidőd, kislány, addig nem vagy köteles semmit sem aláírni. Megnézed, meddig vagy képes elmenni bizonyos helyzetekben. Nagy falat ez egy hozzád hasonló szendeszűz kislánynak, nem biztos, hogy bírni fogod idegekkel - mosolyog rám, és egy pillanatig azt hiszem, csak kedvességből mondja ezt, de hamar észreveszem szánakozó pillantását. Nem sok reményt lát bennem, az biztos.

- Igyekszem helyt állni - mondom megszeppenve, de ezzel csak azt érem el, hogy még inkább elveszítse a belém fektetett hitét.

- Azt meghiszem - somolyog az orra alatt. - Mindenesetre ma csendes esténk lesz. Rábízlak Lolára, ő megmutat neked mindent, amit tudnod kell.

A vállamnál fogva vezet a pulthoz, ahol egy 25 év körüli lány állt. Rózsaszínes-kék kockás inge a köldöke fölött van megkötve, sötétkék rövidnadrágot viselt, ami jóval rövidebb volt az átlagosnál. Dave-nek mondjuk igaza volt: ing és farmer a megengedett viselet. Csak azt felejtette el közölni, hogy hogyan kell azokat viselni.

- Lola, édesem, meghoztam az új csajt - mondja a srác, és lök egy kicsit rajtam a vállamnál fogva. - Taníts meg neki mindent, amit tudnia kell.

- Mi van, Franco, újabban az apácazárdából is veszünk fel lányokat? - rángatja a szemöldökét Lola, és szemmel láthatóan tetőtől-talpig végigmér.

- Csak mellőle, édesem - villant felé egy mosolyt. - Ne cincáld nagyon szét, szükség van rá.

- Nem ígérek semmit - kacsint, aztán csak engem néz, és már előre félek azoktól a módszerektől, amiket rajtam fog alkalmazni.

- Először is - kezd hozzá, és megáll közvetlenül előttem - ezt itt kigomboljuk - nyúl a felső két és az alsó gombokhoz az ingemen, csak azokat hagyja meg, amelyek a mellemnél vannak. - A jóistenke kegyes volt hozzád, ahogy elnézem - vigyorog, ahogy elrendezi a galléromat, és úgy hajtja az inget, hogy tökéletes rálátás legyen a dekoltázsomra, a két alsó sarkát összecsomózza a mellem alatt. - Holnapra szerezz be egy push-up-os melltartót, így nagyon lehangoló vagy - mondja, és végszóként megmarkolja a mellem és emel rajta kettőt, ezzel is demonstrálva azt, hogy hogyan kéne állnia.

Bambán meredek rá, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Csak akkor ocsúdok fel, amikor ismét a pult előtt áll, és a poharakat rendezi. Különös bizsergés fut végig rajtam, és meglepő módon még mindig érzem a kezét a mellemen.

- Te aztán igazán...

- Belevaló csaj vagyok? - vág a szavamba, és az arcáról levakarhatatlan a vigyor.

- Nem épp ezt akartam mondani, de így is megfelel - vonom meg a vállam hanyagul.

-  A hajadat rád bízom. Borzold fel, mert ezzel a szendeszűz kinézettel nem mész itt sokra - rántja meg a vállát hanyagul. - Ha végeztél, gyere vissza, mutatok neked pár trükköt, amivel gyorsabban végezheted a munkádat.