Embraces Of The Vampire

Episode 01

Izgatott. Ezzel szóval tudta volna jellemezni magát jelen pillanatban. Lehetőséget kapott egy eldugott és neves iskolában, hogy vendéghallgatóként részt vehessen előadásokon. Rendkívül érdekelte a mitológia és azon belül a vámpírok, akik még küzdöttek azokkal a gyengeségekkel, amikkel nekik már nem kellett, hála legelső eredőjüknek, Lucian-nek. Hála a kifejlesztett alternatíváknak, már képes emberi életet élni, már ha annak lehet ezt mondani, hiszen olyan vérrel teli kapszulákat szed, aminek segítségével visszaszoríthatja egyetlen gyengeségét, a vérszomjat és elrejti valódi énjét mások elől.

A hegyekbeli táj lenyűgöző szépséget tárt elé. Komolyan el tudta képzelni, hogy ideköltözik és elkezdi tanulni mitológiát. Még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy akár még szerelembe is eshet. Az erdő remek búvóhelyet nyújthat egy vad szeretkezéshez. Már majdnem lekorholta magát, hogy hogy is gondolhat ilyenekre, amikor váratlanul megérkeztek a taxival. A hely gyönyörűbb volt, mint gondolta. Egy lenyűgöző kisvárosban találta magát, aminek a közepén állt a fősuli. Tudta, hogy rengeteg békét és izgalmat tartogat neki az a néhány hónap, míg itt tartózkodik, ami sokat lendít majd a könyve hangulatán és a szereplőin is. Kiszedte a csomagjait, kifizette a taxist és csak nézett körbe magán. Úgy érezte elveszett és nem találta a helyes utat. Ez már nem a szeretett egyeteme Minnesota-ban, ahol több, mint húsz évvel ezelőtt egy vámpír megpróbálta elcsábítani kiszemelt szűz szerelmét.

Charlotte igazán kivételesnek érezhette magát, hisz egy meglepően szexi és karizmatikus vámpír akarta megkaparintani. Annyira magával ragadta a történet, hogy ő is ilyet szeretett volna, pláne Justin halála után, hisz egy vámpír sokkal szenvedélyesebb egy embernél és sokkal nehezebben lehet megölni. Összeszorult a gyomra és nagyon védtelennek érezte magát. Az a biztonságérzet, ami otthon körülölte, most nem volt és egyedül kellett megbirkóznia a rá váró nehézségekkel. Nagyot kellett sóhajtania és lenyugtatnia őrülten zakatoló szívét. Arra lett figyelmes, hogy valaki megfogja a vállát és akkor kiszakadt a gondolataiból.

- Bocsánat. - Mentegetőzött a férfi. - Nem akartam megijeszteni.

- Nem sikerült. - Sóhajtotta megkönnyebbülten. - Tudna nekem segíteni? - Ragadta meg az alkalmat, hogy segítséget kérjen. - Vendégdiák vagyok itt és elvesztem.

A férfi elmosolyodott. - Biztos ön Jan. - Kinyújtotta a kezét. - Cole professzor vagyok.

- Nagyon örülök. - Ráztak kezet, miközben ő is elmosolyodott. - Alig várom a Mitológiát. - Szimpatikus volt neki a férfi, ráadásul okos és rendkívül szexi.

- Erre tessék. - Kezdte el vezetni az egyetemen és csak a látvánnyal tudott törődni, míg újra meg nem szólalt. - Csak a Mitológiát vette fel? - Bólogatott a kérdésre. - Bejöhetne a vívás órára is, ha kedve tartja.

- Rendben. - Egyezett bele.

Felmentek egy rakás lépcsőn, majd elfordultak jobbra és a professzor megállt az egyik ajtónál. Nagyon meglepte, hogy csak az ő neve volt kiírva az ajtóra. Ez most vicc akart lenni? Saját szobája van itt is, mint otthon? Ahogy kinyitotta az ajtót, azonnal megcsapta a régi ismerős érzés. A többiek semmit sem bíztak a véletlenre és ugyanúgy rendeztették be a szobáját, mint az otthonit. Ezért hálás volt nekik. Legalább a megszokott légkört és környezetet kapta meg a szobájában. Az egyetlen hely lesz, ahol biztonságban fogja magát érezni. A fényképekről is voltak másolatok, amiket a professzor nézegetett éppen.

- Kedves családja van. - A mondatra elmosolyodott.

- Imádom őket. - Vallotta be az igazat. Akkor látta, hogy Justin képét nézegette. - A volt szerelmem. - Kezdte el. - Nem olyan rég halt meg. - Nem tudta miért árulta el neki.