Cím in progress (magyar)

Első fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy anyám Adam-el (az öcsémmel) ordibál. Igazán kellemes ébresztő volt..
Gyorsan rápillantottam az ébresztőórámra és végiggondoltam, hogy csupán fél órára felesleges lenne visszaaludni. Ezért álmos fejjel, félig kómában kibotorkáltam a konyhába, hogy elkészítsem a szokásos kávémat, de út közben persze nekimentem az ajtófélfának, aminek következtében már reggel fejfájással kezdtem. (Best day ever, már most jól indul ez a nap..) Szóval, miután kész lett az életmentőm, le akartam ülni a bárpulthoz, de észrevettem, hogy anyámék kimeredt szemmel bámulnak rám, mint egy idiótára. Ki gondolta volna, hogy már ilyen korán reggel ideges leszek tőlük..
- Mi van már? Mit néztek? - kérdeztem ingerülten.
- Te Lia hallod, azt észrevetted, hogy cukor helyett sót öntöttél a kávédba? - kérdezte öcsém, anyámmal összenézve. Annyira látszott rajtuk, hogy alig bírják visszatartani a nevetést.
- Ja, és amúgy csak szólok, hogy kezdjél valamit magaddal nagyon gyorsan tetya, mert úgy nézel ki mint egy hulla, aki éppen most tért vissza az élők közé.
- Ha már itt tartunk, "kedves" Adam, neked pedig nem ártana, ha átcserélnéd ezt az izomtrikót valami másra és akkor vennéd fel legközelebb, ha van is mit mutogatnod benne. - vágtam vissza megvetően.
- Én legalább próbálkozok, nem úgy mint egyesek. - És különben is! Van izmom néééézd! Ugye anya? - mondta és befeszített.
- Jaj gyerekek, mikor lesz az, mikor úgy fogtok viselkedni mint a normális felnőttek? Cornelia te 18 éves nő vagy, fiam te is lassan. Igazán megérthetnétek végre egymást és befejezhetnétek az állandó veszekedést. A felesleges energiátokat pedig inkább a tanulásra fordítsátok. Már kezd elegem lenni belőletek! - szidott le minket anya. Anya. Na igen, bemutatnám a drága, egyetlen édesanyámat. Eléggé temperamentumos nő, nem igaz? Ne tudjátok meg mennyire nem látszik rajta. Ránézel és csak annyit gondolsz róla hogy "pfff", eközben meg kioktat minket egyfolytában, azzal a mondással, hogy ő csak jót akar és törődik velünk. Hát persze..
- Na, gyerünk induljatok az iskolába, a végén még eléstek és már első nap behívat az igazgató. Bele se merek gondolni, mi lenne ha a trükkjeim már a legelső nap be kéne vetnem. Kíméljetek meg ettől, kérlek! - siettetett bennünket.
Gyorsan magamra kaptam az elnyűtt AC/DC-s pólómat, a kedvenc nadrágomat, a kopott, fekete acélbetétes bakancsomat és elindultam. Nos igen, a külsőm alapján sokan gondolhatják rólam, hogy minden hétvégén bulizni járok, cigizek, lefekszek minden jött-ment emberrel. Egyszer még valaki azt is hitte, hogy látott pogózni egy koncerten. De a külsőm mást mutat mint ami valójában vagyok, amit valójában érzek. Sok embernél van ez így, akinek a személyisége ellentétes a külsőjével. Én sem azért hallgatok metált, nu-metált, mert annyira szeretnék lázadni és nem érdekel az egész világ, meg a többi sztereotípia, amit hisznek a "rockerekről". Egyszerűen ez segít levezetni a bennem lévő feszültséget. Ezért ne gondoljátok ti sem, hogyha valaki jól néz ki, az egészen biztos hogy jó ember, vagy éppen fordítva, mivel elsősorban nem a külső teszi az embert. Sajnos, sok emberről elmondható manapság az, hogy "kívül virágzik, belül meg rohad", de hát a világunk lassan csak az internet körül forog, ahol bárki azt mutathat, amit láttatni akar másokkal és ők azt is látják benne: "Első pillantásra divatos a külsője és bejön? Megfelel a mai kinézeti elvárásoknak? Ah, igen, akkor össze is jövünk vele. / Csúnya a profilképén? Van egy kis súlyfeleslege? Hozzá sem szólunk." Na igen, pont ez az, ami kerülendő.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indultam el az iskolába, mégegyszer arra gondolván, hogy ma más leszek, mint általában. Egyszer megéri kipróbálni, nem?
Az utat 5 perc alatt tettem meg, majd beszaladtam az épületbe (mert anyunak igaza volt majdnem elkéstem..). Bedugtam a kártyaleolvasóba a belépőkártyámat, majd bementem az osztálytermünkbe. Amit láttam nagyon meglepett.

                    To be continued....