Szent Ambriel Gimnázium

5

-Akarlak! jelentette ki mintha csak egy tárgy lennék amit ő meg akar kapni
-Ez a kibaszot vérszomjad miatt van igaz?kérdeztem nem is tudom nem voltam ideges megis feszült
-Valami olyasmi!sziszent fel újra
-És én most mit tehetek?kérdeztem aggodva
-Ott a fiokba van tableta csökkenti az szomjam azt hozd ide!borzasztóan szenvedet megis olyan erosnek látszott  most is , a fiokhoz siettem és  kis kutakodás után rá is bukkantam a tabletákra odavittem neki és bevette de semmitsem használt továbbra is szenvedet nem birtam nézni és a csuklóm az ajkaihoz nyomtam
-Ezt nem teheted nem szabad!nyöszörögte
-Csináld már!parancsoltam rá
-Nem érted ez bűn és ha nem birok leálni belehalhatsz!
-Farancokat nem birsz a többire meg teszek rá a mi titkunk marad!mosolyogtam rá biztatoan és nem birta tovább megragadta a csukomat és szemfogait belemélyesztette borzasztoan fájt neha neha fel is sohajtotam mire Cem felnézet el engedte a csuklómat arcába újra vissza tért az élet ajkain vervörösen csillogtak az ablakon besütő hold félhomájába
-Jobban vagy?kérdeztem aggodva
-Ennek a függője leszek! suttogta halkan a fülembe
-Nem érdekel nem birtam nézni ahogyan szenvedsz
-Errol nem beszélhetsz senkinek!suttogta és a fiokjához sétált egy fáslit húzott belőle elő bekötözte a sebemet és a szemembe nézet
-Nem akarok holnap suliba menni. nevette el magát
-Őszinten én sem.- ezek után letelepedett a földre én pedig az ágyra de nem nagyon tudtam aludni tudtam hogy ő sem és megkérdeztem tőle
-Voltal már szerelmes?feküdtem hasra és letekintetem az ágyról a földre és igéző szemeibe néztem
-Egyszer!jelentette ki
-Szeretnél róla beszélni?
-Nem igazán de van választásom!? nevette el magát
-Nem nagyon!nevetem el magam én is
-17éves voltam mint te.... ekkor félbe szakítottam
-Bocsika én 16 vagyok!javitottam ki
-Tökmindegy, szoval 17 éves voltam amikor az apámal hazafelé tartotunk a városból mivel külsőségbe laktunk gyakran bejártunk a belvárosba ezért azért , ahogy haladtunk az úton egy stopolo fiatal lányra letünk figyelmesek az első látásra beleszerettem nem létezett senki más csak ő kértem hát az apámat vegyük fel de ő már ott rossz ötletnek vélte mégis megált megkérdeztük merre megy tovább és azt felelte menekül meg akarják ölni és segitsünk rajta apámra vetettem egy pillantast aki lassan a szigoru arcifejezését meleg és sajnalkozo pilantasokba válttot at , megeset hát a lányon a szíve és felajánlotta nálunk maradhat amíg ki nem találunk valamit így velünk maradt anyám valahogy sosem kedvelte nem nézte jószemel ahogy egy ilyen fiatal nő.........
-Fiatal nő???értetlenkedtem - Akkor úgy érted idősebb volt nálad?bilentettem jobra a fejem
-Igen 28 évesnek vallota magat de ne vágj közbe!közölte rosszaló pillantasal
-Bocsi.....
-Szóval anyámnak mindig gyanus volt bezzeg a kisöcsém Nick ő imadta együt tanúltak és játszotak apám is jól kijött vele így hát kezdtek benne megbizni sokat falazot az apamnak anyamnal ha apám néha kirucant velem is sok időt töltött míg egy nap meg nem csókolt , összejötünk titoban mindig egymasnal aludtunk tudtam hogyha szüleim megtudják azt nem néznék jó szemel hogy csak úgy együtt vagyunk hazasag mindenélkül tudom elég maradiak voltak , a helyi tanyákon pedig egyre több volt a halálos eset az "állattámadások miatt" de ezt az anyám sosem hite el ő meg volt róla győződve hogy az nem egy állat volt hanem valami más valami ami nem istentől való , egyik éjjel ismént átszöktem Isabellához de valahogy nem volt önmaga megvolt zavarodva általában bolondos és vidám volt a múltjárol pedig sosem mesélt kicsit hasonlít a személyiségetek , szoval aznap este átszöktem és nem volt önmaga mégis megcsokolt de nem azok a puha finom érintések voltak hanem durva és erős elkeztem levetkőztetni és ő is engem a heves csok közben az ajka lesiklot a nyakamra és valami borzalmas fájdalmat éreztem a nyakamon nem tudtam többé szabadulni annyira erősen szorítot éreztem ahogy egyre hidegebb lesz a testem ahogy az utolsó csep vért is kiszívja belőlem és aztán korom sötétség amikor ujra magamhoz tértem kint voltam az udvaron hajnalodot két tűzoltó autó a házunkat próbálták menteni ,egy mentős oda jöt hozzám és csodálkozva pillantot rám és azt mondta ez lehetetlen 5 percel azelőt hogy felébredtem meghaltam én pedig elnevetem magam teljesen meg voltam zavarodva és hirtelen eszembe jutott a családom és Isabella a mentős azt válaszolta 3 holtestet találtak mindegyik állattámadas viszont gyanus volt neki hogy a házon belül voltak a holtestek nem tudtam mivel magyrázni ezért elfutotam probáltak utolérni de egy szempilantas alatt leráztam őket ezek utan napokig bujkaltam az erdőbe és rájötem hogy én is azzá váltam ami Isabella is volt egy Vámpírá felfedztem hogy sokkal gyorsabb és erősebb lettem kitűnőek lettek a reflexeim a hallásom  is ezerszeresére javult minden szuper volt amíg szomjas nem lettem egy közeli benzinkút egész személyzetét megcsapoltam mire kiertek a rendőrök mindenki halott volt tehat lecsuktak 7 évre onnan töbször is megszöktem de mindig elkaptak a szomjamat nem tudtam csillapítani ők pedig gyilkosnak hittek míg egy szépnap Jonathan az igazgató ki nem fizette a szabadlábra helyezésemet és ide nem hozott abban a reményben hogy megtanulok együttélni a mult árnyaival....
-Azt a és mi let a kurvaval?érdeklődtem kivancsian
-Isbellat soha tobbet nem látták  mondtak hogy meghalt de én ezt nem veszem be, él és tudom hogy meg akar találni és ha megtalal megölöm. mondta idegesen
-Bűntudtod van!jelentettem ki
-Talán! A családom miattam halt meg én meg életbe maradtam vagyis hat ez nem élet de tudom hogy azért csinál ta hogy örökre ez a bűntudat kínozon.
-Nyugi ha megtalál akkor majd csak magával basz ki!kezdtem álmos lenni ez a csapolás és Cem története teljesen lefarasztott
-Cem kérhetek egy sziveséget?
-Attol függ!nyögte álmosan
-Ide feküdnél mellém?
-Miért csak nem félsz mondjuk nálam rosszabb már ugysem jöhet!nevette el magát
-Nem csak olyan nagy ez az ágy hogy eltünök benne!
-Ja jó kifogás!felelte de már állt is fel a földröl és lefeküdt mellém az ágyba , szembeforduktam vele és odasuttogtam
-Bárhogy is lesz tudd hogy én itt vagyok bármikor ha bármi baj van! simítottam meg az arcát mire ő rámtekintet azokal az igéző fekete szemeivel
-Tudom és nagyra becsülöm a bátorságod! magához ölelt és megpuszilta fejemet ezzel szenderedtünk állomba