Szent Ambriel Gimnázium

11.

Másnap reggel
Émejegve és kicsit szédülten ébredtem bevallom már a vérveszteség és a tegnapi kis hülyeségem is közrejátszott a dolgokban. Ránéztem az órára már 10:30-is elmúlt Cemet sem talatam az apró egyhangú koli szobában nyilván ő elment, hirtelen kopogásra lettem figyelmes, óvatosan a kilincs után nyúltam
-Jöjjön Gaby a szobatársa jobban van és szeretne ha magával hagyhatná el a gyengélkedőt! az igazgató helyettes volt az kissé megviselt állapotban szerettem volna megkérdezni hogy minden rendben van e de olyan gyorsan elsietett hogy körömcipői ritmikusan csapodtak a folyosó szürke linoleumán.
Összekaptam magam majd Monicahoz siettem. Monica az ágy szélén ült vasalt egyenruhájában, magasságához képest eléggé vékonyka lány volt így a zakót láthatólag túl nagyra szabták neki amitől kissé röhelyesnek tűnt mások szemébe
-Hallottam jobban vagy. szólítottam meg
-Ebbe ne legyél olyan biztos! mosolygót rám
-Tudod időnként olyan mintha összeköttetésben lennénk.....
-Ezt nem értem!
-Tudod én Látó vagyok és időnként rátudok kapcsolódni valakire és megérzem illetve meglátom hogyha valami történi fog vagy csak készülőbe van!magyarázta kedvesen
- Na jó te is! Figyelj őszinte leszek nem vagyok biztos benne hogy végig tudom ezt csinálni! hajtottam le búsan a fejem
-Meg tudod csinálni el sem hiszed mennyire erős vagy még te sem vagy vele tisztában de nekem el hiheted! emelte meg az állam mintha azt mondaná "Fel a fejjel" majd megölelt
-Viszont azt tudnod kell hogy Eva úton van ide........ahogy ezt kimondta Cem jelent meg a szobában
-Micsoda Monica ez az az Eva?kérdezte ingerülten Cem, Monica nem válaszolt csak bólintott
-És most ez mit is jelent pontosan? néztem rájuk kérdőn, mire ők összenéztek és sóhajtottak
-Azt jelenti Gaby hogy ez a fő vámpír aki természetesen Eva aki pasia exét látja benned meg akar ölni! közölte velem Cem
-Tisztazuk mie van neki ami nekem nincs?nevetem el magam
-Gyorsasága, rohadt jó hallása, borzasztóan erős, jaaa azt mondtam már hogy nagyon gyorsssss! sorolta Monica
- Sokáig óhajtanak még itt csevegni?szólt flegmán egy idős ápolónő, már vártam Cem mikor felesel vissza valami szellemeset de e helyet csak intett nekünk hogy menjünk ki vele a gyengélkedőről
-Én azt tanácsolom hogy kutakodjunk picit lenni kell valami megoldásnak vagy információnak a Ródokról, Cem te beszélj az igazgatóval én és Gaby a könyvtárba kutakodunk tovább!magyarázta Monica
Cem csak bólintott majd eltűnt a diakok között
-Szerintem vegyünk valami harapnivalót és munkára?vette a táskáját a vállára Monica

CEMERON SZEMSZÖGE
Az igazgatót nem tálaltam az irodájában így a suli mögé vonultam gondolkodni úgy éreztem rég nem voltam ennyire gondterhelt az ég felé emeltem a tekintetem, szürke felhők gyülekezetek
-Az ég emlékszik!suttogtam
-Hogy mi van?London (Lendon) jelent meg melletem (vámpír akárcsak én mióta ide kerültem ő az egyetlen barátom akibe megbizok)
-Semmi nem lényeg!vontam meg a vállam
- Mostanába nem is beszéltünk, olyan mitha kerülnél!nevetett gúnyosan
-Nem csak mostanába nem nagyon van időm semmire az igazgató is a nyakamba varta az éjjeli járőrözést!!
-Szerintem van itt más is a dologba láttam az új csajjal lófrálsz!húzta mosolyra a szájat amitől kivillantak fehér szemfogai
-Jaaa igen lehet miatta is!mosolyodtam el én is
-Azt ne mond hogy szerelmes vagy!nevette el magát
-Nem tudom hogy mit érzek csak azt tudom hogy meg kell őt védenem
-Ez eléggé bonyolultnak tűnik
-Mi van veled gyengének tűnsz?alapítottam meg
-Veled ellenbe te nagyon is jól nézel ki csak nem csapolgatsz valakit?mosolygót gúnyosan
-Hallgas még valaki meghallja!
-Szoval igen fogadjunk az új csajt csapolgatod!
-Igen de shhh
-Úgy tudtam figyeltelek egyébként
-Te kémkedsz utánam?lepődtem meg
-Amikor ilyen sokáig hanyagolod a legjobb barátodat ne csodálkoz
-De London ezt nem mondhatod el senkinek érted!parancsoltam rá
-Oké oké persze

GABY SZEMSZÖGE
Már egy halom követ át néztünk de semmit sem találtunk a Ródokról
-Ahhj ez olyan reménytelen!sóhajtottam gondterhelten
-Nyugodj meg biztos tálalunk valamit! szólt Monica miközben a könyvtár létráján egyensúlyozót
-Egyépkent mi van Cemel?
-Semmi mi lenne!?vontam meg a vállam
-Sokat lógtok együtt nekem ez gyanús
-Szerintem sokat képzelsz bele a dolgokba
-Pocsékúl mentegetőzöl
-Jó de lehet hogy tetszik nekem de ne rólam beszéljünk, veled mi van?mosolyodtam el gúnyosan
-Hát bejön most valaki!húzta mosolyra a szájat
-Talán ismerem?
- A neve London
-Nem ismerős
-Folyton Cemel mászkál ha jól sejtem már pedig nem szoktam tévedni de ő is vámpír!
- Na és alakul valami?
-Nem ő észre sem vesz!sóhajtott fel
Fura hang ütötte meg a fülem mintha nők és gyerekek siralmas éneke let volna egyszerre volt csalogató és hátborzongató
-Re hallod?tekintettem fel Monicara
-Nem mit kéne hallanom?
-Várj itt!jelentettem ki és elindultam a hang után a dallam egyre csalogatóbbá és siralmasabbá vált, borzasztó volt ahogy haladtam a könyves sorok között a könyvtár egyre zoralabb lett már a fény sem ért be a polcok közé, a hosszú könyvessór végen megpillantottam egy fa deszka ajtott hirtelen a hang felerősödőt elkárhozott gyermekek sikolyává változott az ének, az ajtóhoz értem az ajtó kilincse egy arany kígyót formázót az ajtó azonban egyszerű deszkákal volt össze eszkábálva.
Megragadtam a kilincset és felnyitottam az ajtót.......

"A 11. rész most let befejezve!Nagyon sajnálom a helyesírási hibákat tudom hogy van benne helyesírási hiba de az a helyzet hogy a telefonomon eléggé rossz a billentyű így van hogy az auto corrector kijavítja természetesen rosszúl és előfordul hogy el kerüli a figyelmemet!
Nemsokára érkezik a folytatás addig is puszi😍😍😍🥰🥰😘😘"