A drogdiller

1

Az ébresztőm dallama ébresztett. Eljött ez a nap is. Szeptember elseje. Gyorsan kimászok az ágyból, és berohanok a fürdőbe. Gyors arcmosás, egy kis hajigazítás, és máris készen állok. Lemegyek a konyhába, ahol anya már sürög-forog. Mikor észrevesz odajön, és megölel. Gyorsan bekapok egy pár falatot, majd a reggeli rutint befejezve kilépek a házból. A suliig csendben sétálok, és gondolkozom. Vajon befogadnak az osztályba?? Talán találkozom a jövendőbeli barátommal. Besétálok a suliba, megkérdezem hol találom az osztályomat, majd elindulok. Az osztályunk szerencsére a földszinten van, úgyhogy nem kell sokat sétálnom. Mikor belépek egy pillanatra mindenki elcsendesedik, majd folytatják ott ahol abba hagyták. Gyorsan körbe nézek. A terem nagyobb mint képzeltem. Kettes padok vannak, három sorban. Meg látok egy padot az ablak felőli padsorban ami még szabad, így elindulok arrafelé. Leülök, majd szétnézek a teremben. Rögtön fel tudom mérni a helyzetet. Elől a sokat tanuló "cukiságok", az ajtó felől a makulátlanul kinéző plázacicák néznek rám, míg a terem hátsó felében pedig a nagymenők srácok foglalnak helyet. Ebben a pillanatban, egy teljesen normálisan kinéző lány lép a terembe. Miközben körbenéz észrevesz, és elindul felém.
- Szia szabad ez a hely?? - kérdezi
- Persze, gyere csak.
Helyet foglal majd bemutatkozik. Molynak hívják. Kicsit zavarban van ahogy én is. Általában ha zavarban vagyok, akkor az órámat piszkálom, ami igazából nem csak az. Hirtelen egy halk sikoly hagyja el a számat. Moly kérdőre néz rám, ezért rögtön elmondom neki a helyzetet.
- Otthon hagytam az órám!!! - suttogom rémülten
- Bocsi hogy ezt megkérdezem, de ez miért olyan nagy dolog?? Hiszen itt a telefonod, az időt azon is tudod nézni.
- Persze ez mind szép és igaz, de nem ilyen egyszerű. Ez egy hosszú történet, de ha lesz idő és megígéred hogy nem mondod el senkinek, akkor elmondom.
Ekkor megszólal a csengő, és belép a terembe az osztályfőnökünk. Harmincas éveiben járó aranyos hölgy. Gyorsan ledaralja a névsort, ami nem túl előnyös számomra, mert elég pocsék az arcmemóriám, ezért nem tudtam a neveket az arcokhoz kötni. A nap elég hamar véget ér. Minden fontos infót megtudtunk, úgyhogy az újdonsült barátnőmmel boldogan lépjünk át az iskola kapuját. Hazaérve anya kedvesen fogad, majd közli, hogy azonnal vegyem át a hivatalos öltözékemet, mert megyünk egy nagyon sürgős találkozóra. Kocsiba ülünk. Mikor megérkezünk, egy öltönybe öltözött férfi vár ránk, és egy irodába kísér minket. Az asztalnál egy komoly tekintetű férfi ül. Leültet minket, majd megszólal.
- Lefüleltek egy illegális drogdillert. A rendőrség a segítségünkre kérte a nyomozásban. Titkosügynökök, ugye számíthatok a segítségükre??

————————
Sziasztok!! Remélem tetszett az első rész. Nagyon igyekszem a következővel. Még ilyen témájú könyvet nem írtam, úgyhogy kérlek legyetek velem türelmesek és elnézőek.
Olívia