Paparazzi

9. Beszélnünk kell

Mikor vissza értünk, mindenki ment a szobájába, én meg mentem lemosni magamról a vért. Mikor végeztem, törülközőmet magam köré tekerve indultam meg a folyosón. De nem jutottam sokáig mert hirtelen egy kéz berántott egy szobába. Először kétségbe estem hogy ki lehet az. De mikor megpillantottam azt a gyönyörű kék szempárt, megnyugodtam. - D.. Dabi. Mit akarsz? - kérdeztem meglepődve. Ő csak mélyen a szemembe nézett és a törülköző tetejével kezdett játszani. - Beszélnünk kell . A mai meg a tegnapi napról. - mondta, majd közelebb jött hozzám. - Ma miért voltál velem ennyire távolságtartó? Nyuszifül.-suttogta, majd nyakamba csókolt. - Pont hogy nem én voltam távolságtartó hanem te. - löktem el magamtól. - Mi bajod van velem Dabi? Miért vagy ilyen? Egész nap le se szarsz, most meg még te vonsz engem kérdőre? - ordítottam és kifakadtak a könnyeim. Kirontottam az ajtón és egyenesen a szobámba szaladtam. Mikor oda értem Shoto az ágyamon ült. - M.. Mit keresel a szobámban Shoto? - kérdeztem könnyeimet törölgetve. - Hmm. Nem is tudom. Unatkozom. - mondta sejtelmes hangon.
Ne. Nem akarom hogy megint elővegye a rohadt sokkolóját. Felállt az ágyamból és elkezdett felém közelíteni. Hátráltam,de a falhoz ütköztem és hozzá szorított. - Haggy békén. Szórakozz Touga-val. Ő bírja az ilyeneket. - mondtam sírva. - Éppen ezért nem szórakozok vele. Mert aztán képes rá hogy leszúr. Te annyira félsz, hogy nem mersz ellenszegülni nekem. - nevetett majd a kisebb lakattal lezárt szekrényhez sétált. Elővett egy kulcsot és kinyitotta. A szekrényben egy kicsi, és furcsa szerkezet volt. Egy fa állványhoz volt egy körömcsipeszhez hasonló eszköz rögzítve. - E.. Ez meg mi? - kérdeztem ilyedten. Ohh. Nem tudod ez mire való drágaság? Ez a kicsike arra szolgál, hogy az ember körmét leszedje. - mondta, majd megindult felém. Kétségbe estem és menekülni akartam de késő volt, mert megragadta a kezem és elkezdett az asztal felé vonszolni. Ledobott a székre és hozzá kötözött, csak a kezemet hagyta szabadon. Sikítottam, mikor kezemet bele helyezte a szerkezetbe. - NEEEE. ENGEDJ EEL! HAGGYÁL BÉKÉN! - próbáltam szabadulni a szorításából, de hirtelen egy csapódást hallottam. Majd egy pillanat múlva felordítottam a fájdalomtól, ami a kezembe nyilalt. Ránéztem az ujjamra és elborzadva néztem, hogy a körmöm nincs a helyén. Egyszerűen lerepült a körmöm, és csak a véres helye maradt ott. Ordítottam zokogtam és sikítottam, annyira fájt. Ekkor hallottam az ajtó csapódását. Már majdnem elvesztettem az eszméletem a fájdalom miatt. Nem bírtam.
Egy meleg kezet éreztem meg arcomon, majd érezrem hogy valaki eloldoz. Felemelt a székről és az ágyba vitt. Besüppedt mellettem az ágy, majd valaki magához ölelt, majd elnyomott az álom.