My Life With Louis Tomlinson (HUN)

7. fejezet

- Hát miért? Azt mondtad nem emlékszel semmire, én meg csak mondtam valamit, hogy kitöltsem az űrt a fejedben.
- De pont ezt kellett kitalálni? -kérdezte én pedig félrepillantottam. -Várjunk csak! Te tudod az igazat nem de?
- Öhm... neeeem.. -mentegetőzni próbáltam.
- Mondd el! -kiáltott rám. Awh milyen szexi, amikor kiabál.
- Jó, hát csak annyi történt, elmentél inni, ugye az okod miatt, én kaptam egy üzenetet a telefonodról, hogy nagyon kész vagy és menjek érted. Elmentem és egy sztriptíz bárban ültél. Odamentem az asztalodhoz, ahonnan figyelted azt a..... nőt.... aki nagyon kéjesen bájologott neked. Aztán odaálltam eléd, te az öledbe rántottál és kérted, hogy táncoljak neked. Még azt is hozzá tetted, hogy nem kéred, hogy levetkőzzek.
- És megtetted? -kérdezte, miután egy nagyot nyelt.
- Nem! Dehogy is! Felráncigáltalak és hazahoztalak.
- Köszönöm... -bökte ki, majd megcsókolt.
- Louis Tomlinson! Ne kezd azt, mint tegnap! -rántottam el a fejem és toltam el magamtól.
- De Alex, én szeretlek.
- Tessék? Mint ahogyan a többi barátnődet is szeretted?
- Nem, téged szeretlek, őket nem szerettem.
- Persze, ezt mondd az aktuális barátnődnek!
- Nincs barátnőm miattad!
- Miattam? Ugyan már!
- Hát neked nem esett le, hogy már 2 hete nincs barátnőm, mert téged szeretlek?
- Hát köszönöm, hogy én már 3 éve szerelmes vagyok beléd, te meg csak most veszel észre!
- De legalább észrevettelek. -szorított az egész testével a földhöz, hogy nehogy el tudjak mozdulni.
- De tudod, mennyi szenvedést okoztál nekem azzal, hogy az összes ex-barátnődről mindent tudok? Mert nekem soroltad el, hogy kinek mekkora a melle, ki tömi ki a melltartóját, kivel milyen az ágyban!
- De szeretsz még, nem?
Nem válaszoltam csak félrenéztem, mire megcsókolt.
- Csak egy esélyt adj nekem, hogy megmutassam, mennyire szeretlek. Kérlek.
Mondhatom bejött az, hogy a világ legédesebb férfija nekem könyörög azért, hogy legyek a barátnője. Nem tudom miért, de elhittem neki, hogy szeret. Így megcsókoltam, mire ő elengedte a csuklóimat, így már a karjaimat a nyaka köré fűzhettem, hogy közelebb húzhassam magamhoz. A csókunknak a levegőhiány vetett véget, elhúzódott majd mézédes ajkaival a nyakamat kezdte el csókolgatni.
- Köszönöm! -suttogta a fülembe.
Gyengéden beleharapott a nyakamba, mire egy aprócska sóhaj hagyta el az ajkaimat. Éreztem, ahogyan elmosolyodik, és a fülemmel kezd el játszadozni. Aztán elkezdte csókolgatni az állkapcsom, majd megcsókolt. Szenvedélyes csók volt ez, amin lehetett érezni, hogy mennyire kíván engem, mondjuk így, hogy rajtam feküdt, nem csak a csókjából lehetett észrevenni. Aztán az ajkaimtól elszakadt és apró csókokkal haladt egyre lejjebb, majd kezeivel a pólóm alja után kutatott és elkezdte lehámozni rólam. Ekkor én megfogtam a kezeit.
- Ne kérlek ne. Ez még korai. -nem mondott semmit csak bólintott, de láttam a csalódottságot a szemeiben.
Felállt és leült a kanapéra és bekapcsolta a TV-t, azt hiszem megpróbálta lehűteni magát, mire én még mindig a konyhapadlón feküdtem a lélegzetemért kutatva. Majd meghallottam, ahogy a bejárati ajtó nyílik, felpattantam és meghallottam, hogy a srácok jöttek vissza.
- Na mi az Lou, ilyen hamar elsültél vagy a kis csaj nem hagyta magát? -kérdezte pofátlanul Niall.
Mire én eltátottam a szám és valaki a fülembe súgott.
- Igen-igen. Figyeltünk titeket... -Harry volt az, mire én ijedtemben felsikkantottam. Így mindenki rám figyelt.