My Life With Louis Tomlinson (HUN)

20. fejezet

Nem is tudom mennyi ideig vezettem, már nagyon akartam látni Alexat és beszélni vele. Ahogy oda értem Haniékhoz szinte szaladtam az ajtó felé. Majdnem hasra estem a padkában, de engem nem érdekelt most az sem, csak a célt láttam, azt hogy nekem beszélnem kell Alexel. Ahogy az ajtó elé értem bekopogtam, Eric meglepve nyitott ajtót.
- Hát te?
- Alexel szeretnék beszélni?
- Nem engedhetem, hogy felzaklasd.
- De hiszen én csak helyre akarom hozni.
- Alex! Gyere! Keresnek!- kiáltott Hani, azt hiszem ő velem van.
Bezárták az ajtót, kis időbe telt amíg Alex lejött, de amit láttam, attól a földbe gyökerezett a lábam. Amikor kinyitotta az ajtót észre vettem, hogy nőtt a hasa, tehát igaz lehet, amit azt hiszem nem álmodtam, de álmodtam.. na értsétek. Akkora szemekkel nézett rám, hogy megijedtem, hogy el fog ájulni. Nem mertem megölelni, meg semmi csak álltam ott némán bámulva őt. Már éppen zárta volna is befelé az ajtót, de én nem hagytam.
- Alex kérlek! Csak egy kicsit beszélgetni akarok. -mondtam neki kiskutya szemekkel, hiszen tudtam, hogy nem tud ellenállni neki.
- Rendben, beszéljünk. -hajtott fejet a kérésem előtt.
Megfogta a csuklómat, és behúzott a házba, meg sem várta, hogy levegyem a cipőmet egyenest a szobájába húzott. Az ajtó előtt levettem a cipőmet, ezért mégiscsak, majd belépve megláttam szobáját. Hasonlított a szobája, ahhoz, ami nálam volt, legalábbis a berendezés.
- Na mondd. -utasított Alex.
- Figyelj... nem tudom, hol kezdjem.
- Az elején Louis, az elején.
- Rendben, szóval. Amikor küldtem neked azt az üzenetet, amelyikben.. -félbeszakított.
- Tudom melyik üzenetet.
- Szóval amikor küldtem, az nem azért volt, mert nem szeretlek vagy valami.. -megint félbeszakított.
- Hanem? Akkor miért?
- Alex! Hallgass már el végre és hallgass meg engem, kérlek. -ő csak bólintott és befogta a száját. - Szóval a főnök mondta, hogy Eleanorral össze kell jönnünk, mert a rajongók mennyire akarják meg ilyenek, és amikor mondtam neki, hogy de hát én kapcsolatban vagyok rögtön szakításra kértek vagy kirúgnak a cégtől. Így rossz döntés volt, most már tudom, de szakítottam veled. De hidd el, Eleanorral soha nem voltunk igazán együtt, soha. Én tőle semmit sem akartam, amikor vele voltam is folyton te jártál az eszemben és rólad beszélgettünk. Niall meg jól elárult, hogy titokban találkozgatott veled és ráadásul egyikőtök sem szólt, hogy van egy kisfiam, illetve lesz. Aztán ma elmentem a főnökhöz és mondta,hogy bejelenthetem Ellel, hogy már nem vagyunk együtt és, hogy ha 2 hónapon belül a régi leszek összejöhetek veled és nem is rúg ki. Sajnálom Alex, kérlek engedd, hogy jóvá tegyem. -a végére, tudom, hogy egy férfinak nem szép ilyet mondani és csinálni, de sírtam.
- Lou.. -csak ennyi jött ki a száján.
- Alex.. kérlek ne haragudj. Én komolyan szeretlek. -mondtam fejet hajtva előtte.

*Alex*
Fogalmam sem volt mit tehetnék vagy mit mondhatnék erre neki. Nagyon szerettem még mindig és, hogy megtudtam az igazat, már más volt az egész. Odaléptem hozzá és megöleltem.
- Ne hidd azt, hogy most már minden rendben van. Csak szeretném, hogy tudd, hogy nem haragszom rád és tisztelem, hogy volt annyi vér a pucádban, hogy bementél a főnökhöz. -mondtam még ölelve őt.
Megölelt ő is és adott a fejem búbjára egy puszit.
- Szeretlek.
Nem válaszoltam neki, csak öleltem némán. Jólesett hallani tőle azt a szót, nagyon is jólesett. Lassan felvett az ölébe és elindult velem az ágyhoz, lefektetett és betakart.
- Pihenj kedvesem, nem szeretném, ha neked vagy a babának baja esne. -mosolygott gyengéden, majd egy homlok puszi után távozott.
Felültem az ágyban és néztem a tükörbe. Majd bejött hozzám Hani és kérdezgetni kezdett. Mindent elmeséltem neki és mondta, hogy Louis már elment. Sóhajtottam egyet és visszadőltem az ágyba.
- Én nem akarom az egész napomat ágyban tölteni.. -kezdtem el hisztizni.
- De akkor miért nem mész valahova? -kérdezte Eric belépve az ajtón.
- Igazad van! Meglátogatom a 1Dt, úgyis olyan rég találkoztam már velük.