Iszonyat

1. - Prológus, azaz a kezdetek

●●●

Ben megigazította a zakóját, ahogy végig sétált a krémszín folyosókon. Egy hófehér inget viselt, fekete zakóval, sötétkék farmerrel és márkás sportcipővel. Beletúrt szőkés-barna hajába, melyet reggel gondosan beállított. Nem félt az új pszichológustól, hisz mi baja lehetne? Meg voltak a tervei, pedig még csak tizedikes volt, népszerű volt az iskolában és jó tanuló volt. Bár még nem volt barátnője, ha akart volna nem lett volna nehéz szerezni, hisz szinte sorban álltak érte a lányok. Ezen a napon is, ahogy végig sétált a folyosókon több szem is rátapadt. Mindenki felé dobott egy mosolyt, ami miatt a legtöbb lány szinte elájult, a többi pedig csak próbált úgy tenni, hogy nem volt rá hatással.

Amint a pszichológus szobájához ért beletúrt hajába, majd kopogott. A hófehér ajtó mögül egy kedves női hang szólt ki. Ben benyitott. A pasztellkék szobában egy krémes színű bőrkanapé, és két ugyanilyen színű bőrfotel volt. Egy apró dohányzóasztal volt a kanapé, az egyik fotel és az asztal másik oldalán lévő ülőgarnitúra között. Az asztalt papírok fedték, és két pohár hideg víz foglalta rajta még a helyet.

- Benjamin Garcia?- kérdezte a pszichológus hölgy. Világosbarna haja a jobb oldalán laza copfba volt fogva, mely lelógott mellkasa aljáig. Liláskék szemeit fehér, vékony keretes szemüveg fedte. Fehér nadrágkosztümöt viselt, és fehér körömcipőt. Világos öltözéke kiemelte napbarnított bőrét. Biccentett a nevére.- Kérlek, foglalj helyet!- mutatott a kanapéra és az egyik fotelre. Ben szinte eltűnt a puha fotelben, ahogy ráhuppant. Kényelmes volt. -A nevem Dr. Laoise Murphy. Ez csak egy egyszerű beszélgetés lesz. Kicsit kérdezgetlek, te válaszolsz, aztán mehetsz is. Rendben?- mosolygott, hátra hajtva füzetét, és megkoppintva a papírlapokon, kinyitotta tollát.

- Persze.- bólintott Ben. Zöld szemét végigvezette a szobán. A sarokban volt még egy világos színű íróasztal, és egy gurulós szék. Dr. Murphy mögött volt pár ablak, melyeket fehér, földet súroló csipke függöny fedett. Alatta egy páfrányszerű növény, mellettük pedig egy könyvespolc mindenféle színű, méretű, témájú könyvvel. A dohányzóasztal alatt egy fehér szőrös szőnyeg volt.

- Rendben, akkor. El tudnád mondani nekem, hogy milyen dolgok érdekelnek? Tantárgyak, sportok, akár munkák, vagy szabadidős programok?- kérdezte, miután leírt valamit a füzetébe.

- Hogyne. Nagyon érdekelnek a reál tantárgyak, bár az irodalom és történelem is közel áll a szívemhez. Már egy másfél éve vagyok a kapitánya az iskola kosárcsapatának, és kifejezetten szeretem ezt a sportot, bár emellett golfozom is. Emellett szeretek olvasni, írni, leginkább verseket. Emellett önkéntes munkát végzek egy menhelyen, ami egyszerűen fantasztikus.- mosolygott, miközben a pszichológus folyamatosan jegyzetelt.- Munkák terén pedig szeretném majd édesapám vállalatát átven- a pszichológus közbeszólt.

- Ben, hívhatlak Bennek?- mosolygott rá.

- Csak nyugodtan.- biccentett.

- Tehát. Ben, ha jól értettem nagyon, nagyon sok minden iránt érdeklődsz és nagyon sok mindent űzöl, ami remek. Most vagy fiatal, minél több dolgot próbálj ki. Viszont, mi a helyzet a szociális kapcsolatokkal? Ezek közül talán csak a kosár az, amin több ember is részt vesz. 

- Nos, mivel kosárlabda csapat kapitánya, diákelnök és osztályelső is vagyok kevés időm van szabad, de természetesen vannak barátaim is, akikkel az iskolai szünetekben és edzéseken is szívesen beszélgetek.- válaszolt kedvesen.