Novellagyűjtemény

Az egyetlen barát

A skóciai kis falucskában minden nyugodt volt. Jack, az öregember ráérősen pipázgatott a lovardájában. A lovarda a falu szélén állt, egy nyugodt rét és egy földút mellett. Szomszédjában egy kis ház állt, amiben egy házaspár élt 10 éves kislányukkal, Shelley-vel. Jack a lovainak élt, a lovarda mellett közvetlenül állt az ő kicsi, öreg faháza. A lovardában csak négy ló élt, Táncos, a csődör, Bogár és Narancs, a két éves csikó, és Hamu, a vemhes kanca. Hamu és Shelley jó barátok voltak, Shelley minden nap átment játszani a szürke kancával.

Délelőtt fél tíz volt. Jack abrakot rakott a lovak elé, majd újra leült pipázni, mikor ismerős lépteket hallott.

- Szia, Jack bácsi!

- Szervusz, Shelley! – köszöntötte az öreg a kislányt, majd elmosolyodott.

A szőke kislány boldogan ugrándozott, majd világoskék szemeit hatalmasra nyitotta.

- Hol van Hamu?

- Már vártam a kérdést. Kint legel a karámban.

Shelley vidáman odarohant a karámhoz, s köszöntötte barátját.

- Hamu, Hamu! Szia!

Hamu felemelte a fejét, majd nagy nyerítéssel fogadta a kislányt, s odaszaladt hozzá. Shelley megsimogatta a ló homlokát, mire az belefújt a lány hamvasszőke, hullámos hajába. Shelley felkacagott. Jack mosolyogva nézte őket, ám szívét hirtelen fájdalom töltötte el. Eszébe jutott a szörnyű igazság. Míg Shelley boldogan játszott a kancával, szervezete hatalmas ellenséggel küzdött: a rákkal. Szülei, Maria és David már mindent megtettek érte... hiába. A kislány még túl fiatal volt, és képtelen volt ellenállni a ráknak. Az orvosok szerint alig volt pár hete hátra.

Gondolkodásából Shelley zökkentette ki.

- Jack bácsi! Segíthetek a lovaknál?

- Jaj, Shelley! Kicsi vagy még, nem tudsz segíteni.

- De Jack bácsi, én segíteni szeretnék! Nem tudnál nekem keresni valami munkát? Én bármit megcsinálok! Kérlek!

- Hát jó, kereshetek valamit. Esetleg feltölthetnéd a szénáshálókat.

- Máris indulok!

- Lassan a testtel, Shelley! – fogta vissza Jack a kislányt – A végén még megsérülsz!

- Bocsánat! – szólt a lány, majd elindult feltölteni a szénahálókat.

Mikor végzett, leült a fűbe. Hamu odalépegetett hozzá, s letelepedett mellé. Jack még kitakarította a bokszokat, majd megtöltötte a pipáját, s leült egy szénabálára, onnan figyelte a kislányt. Gondolatai elkalandoztak. Pár perc múlva azt vette észre, hogy Shelley egy virágkoszorúval tart felé.

- Ezt neked csináltam, Jack bácsi!

- Köszönöm, Shelley!

Ekkor David odakiáltott hozzájuk.

- Shelley! Gyere haza, kicsim, ebédelünk!

- Megyek, apa! – kiáltotta Shelley alig hallgató hangon – Mennem kell, Jack bácsi! Szia!

- Szervusz, Shelley!

Shelley puszit nyomott kedvenc paripája orrára, majd eltűnt az ajtó mögött. Jack a nap további részét egyedül töltötte, este pedig mielőtt elaludt volna, az ágya mellé tette a virágkoszorút, s mély álomba zuhant.