Miután anyuék elmentek elkezdtem ki pakoltam a falakra fel raktam a kedvenc bandám posztereit, néhány rajzomat amikre büszke vagyok mert nem igazan mondanám magam valami nagy művésznek, de ezek tényleg igazan jók lettek. Pont az utolso könyvet tettem a polcra amikor kivagodot az ajtó és ket nevető ember jött be rajta meg sem lepődtek hogy megláttak sőt igazán kedvesek voltak
-szia biztos te vagy Amy? - kérdezte nevemet kicsit bizonytalanul félve rosszat mond de nem haragszom miatta kicsit mosolyogtam és megráztam a fejem
-Amelia- mondtam kedvesen
-na látod mondtam én hogy az a neved- viccelődött mind a hárman fel nevettünk
-egyébként én Emily vagyok- mutatkozott be az eddig csöndben álló lány majd meg ölelt nem volt nagyon magas, szőke vállig érő haja van ami nagyon passzol gyönyörű tenger kék szemeihez.
-én Amy- mondta a viccelődös lány és ő is követe a másik lány példáját és megölelt neki hosszabb hát közepéig érő sötétebb szőke haja volt es hozzá igazándiból megmondhatatlan színű szemek ha messziről néztem barna volt, de most hogy közel van most olyan zöldes
-örülök hogy megismerhettelek titeket- rájuk mosolyogőket
-és akkor ki lesz a szobatársam- néztem rájuk kínosan
-én - tette fel a kezet Amy
-Amy - szólt vele egyszerre Emily
- oké ha nem bánjátok én elmegyek körül nézni - vettem fel a táskámat
-dehogy nyugodtan menj - ezzel otthagytam őket.
Kilépve a kollégium kapuján körülnéztem és elindultam egyenesen.
Igazándiból tudtam miért indulok el, hogy beüljek egy könyvtárba, de ha ezt kimondtam volna tuti valami strébernek néznek amit nem tagadok tényleg így van, deazert nem kell hogy mar az első nap én legyek a kiszemelt akit piszkálnak. Az útközben megláttam végre a keresett helyett boldogan mentem be az ajtón és amikor mar bent voltam a könyvek illatától még nagyobb lett a mosolyom kerestem egy könyvet amivel el tölthettem az időmet és meg is találtam Büszkeség és Balítélet egyik kedvencem amit mar százszor elolvastam a régi iskolámban a Könyvtáros már tudta hogyha be megyek az a könyv kifog jönni velem.
Egy ideje mar bent ültem a könyvtárban annyira belemerültem a könyvbe hogy azt sem vettem észre hogy valaki mellém sétál
-szia bocsi szabad ez a hely? - mutatott a mellettem lévő székre
-persze ülj csak le nyugodtan - hagyták el számat a kedves szavak egy magas barna hajú, barna szemű és kicsit sötétebb bőrű srác volt rám mosolygott megmutatva tökéletes fogsorát és megköszönte leült mellém és ő is bele kezdet a könyvbe amit eddig a kezében tartott. Nem szóltunk egymáshoz sőt mintha nem is lett volna senki ott csak mi magunk.
A könyvtáros nő hangját hallva a be mondóban figyelmeztettve minket hogy bezár a könyvtár összeszedtem a cuccaimat és meg indultam kifelé
-héé várj -szólt hangosan mögöttem egy hang mivel nem gondoltam hogy nekem szól ezert mentem tovább majd azt éreztem hogy valaki elkapja a vállam és maga felé fordít a könyvtáros srác volt értetlenül néztem őt amint épp a levegőt kapkodva próbál meg szólalni
-ezht otth hagytad- adta a kezembe a telefonomat
-Köszönöm szépen - hálás voltam érte hiszen tény hogy e nélkül tényleg nem tudok élni
-ugyan kötelességemnek éreztem -mondta büszkén mintha ő lenne a hős lovag ki most kapta meg a hercegnőt akire eddig vágyott -amúgy Logan - nyújtotta felém kezét én bele tettem hozzá képest apró kezemet
-Amelia- ráztam vele kezet
- gyönyörű neved van- dicsérte meg kicsit zavarban éreztem magamat
-nincs kedved beülni egy kávézóba - kérdezte most ő is kicsit zavarban volt
- hát- kicsit hezitaltam hiszen nem ismertem
-nyugi tényleg csak egy kávé - tette a szívére a kezét
-rendben menjünk - adtam be a derekam és meg indultam Logan után.
