10:00. Felemeltem a fejem, és körülnéztem.
Otthon voltam. Mellettem ült Ricsi és Lau, mellettük pedig anyu állt.
- Óóó, istenem!!! -ugrott volna rám Lau, de Anyu visszafogta.
-Jól vagy, kicsim? -kérdezte, és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Mi történt?
- Ökhm... Ricsi hazahozott téged. Illetve...
-Kérem a mobilomat!!!
Anyu máris kiment a szobából, és kis idő múlva behozta a telefonom.
És akkor olyat tettem, amin úgy megdöbbentem, hogy nem hiszem, felül tudom-e meg múlni.
Szeptember 2, kedd, 10:00, 371 értesítés.
-Jézusom- döbbentem meg, és Laura néztem.
-Reggel, amikor beértél, a helyed előtt megálltál, és összeestél. Ricsi szerencsére azonnal elkapott, így nem esett semmi bajod. Aztán hazahozott.-mesélte Lau. -Két táska volt a hátán, a tiéd és a sajátja. Idáig a kezében cipelt. Majd beértünk a házba. Különben Vladárnak nem szóltunk semmit, azt hiszi, lógunk, de a többiek azt mondták betegek vagyunk. Aztán Ricsivel hagytunk, és..
És akkor szólt, hogy ébredezel.
Ricsi komoly arccal bólintott, alátámasztva testvére beszámolóját.
-Szerintem most is hagylak titeket kettesben- szólt Anya, mire boldogan felnéztem Laura. -Mármint Ricsivel- mososlyodott el, mire én mosolyogva lesütöttem a szemem.
Amikor kimentek a többiek, azonnal ráugrottam Ricsire, és rajta csimpaszkodva a fülébe súgtam.
-Mit csináltál?
És ekkor olyan válasz következett, amire soha nem számítottam.
Sziasztok, sajnálom hogy nem volt rész, semmi időm nem volt, illetve nem volt ihlet. De itt az új rész és nemsokára jön a következő!!!!!!!! 👍😉😀🙂
