A lányok akiket eddig szerettem.

Negyedik Napló Bejegyzés

A fiatal elme számára minden új, mindent elsőként tapasztal meg, és az emberek alábecsülik ennek az erejét.
~
Billie Eilish

Zavartan egymásra néztünk. Hirtelen bűnbánó mosoly kúszott az arcára, majd lehajtott fejét felemelte és tekintetünk találkozott.

- Szia Alexa.. - mosolygott rám. Szemei csillogtak a hold fényétől. Eltelt az idő, észre sem vettem milyen késő is van már..

- Már senki sem hív így. - mondtam kicsit durván. Hirtelen az évek alatt összegyűlt tengernyi harag kezdett kiszivárogni belőlem.

- Elnézést.. Csak olyan rég találkoztunk.. - mondta, miközben zavarában a ruháját nyúzta. Látszott rajta hogy kissé megijedt a viselkedésemtől az apró termetű lány, aki évekkel ezelőtt még 2 fejjel magasabb volt nálam.

- Miért kerestél Anna? - szóltam neki újra. Felnézett rám és szomorúan az iskolával szemben lévő nagy kertet kezdte el bámulni. Végignézett rajta majd újra felém fordult.

- Szerettem volna bocsánatot kérni... Sokat gondoltam rád és.. Szerettelek volna látni.. Hazajöttem és.. Szerettem volna azt a személyt látni aki annyira hiányzott már nekem. - dadogta majd újra lehajotta a fejét.

Majdnem elnevettem magam. Miután olyan könnyen otthagyott engem.. Ezt akarja tenni? Tényleg? A harag annyira eluralkodott rajtam, hogy azon nyomban vettem a dobozt meg a gyújtót. Anna elképedve figyelte mit csinálok, majdnem utánnam is nyúlt, de rájött hogy többé már nem a pesztrám.

- Kérlek tedd le ez most-

- Hagyjál Anna jó? - Fújtam ki a füstöt idegesen. Kezem remegett, majd megérintette homlokomat és remegve simítottam el szemembe lógó rövid lokniaim.

- Tényleg sajnálom.. Nem gondoltam hogy ennyire megvisel... - Nézett rám bűnbánóan. Szemüvegét zavartan megigazította majd kis táskáját kezdte el limbálni.

- Figyelj.. Hazakísérlek. Semmi kedvem most magyarázkodni hol voltam eddig.. Úgysem laktok túl messze, gyalog megjárom. - Tettem fel a javaslatot a kedélyek enyhítése érdekében.

Anna hevesen bólogatott majd elindultunk. Lassan végigmentünk a hol betört járdán. Egyikőnk sem lépett a repedésekbe. Kiskorunkban mindig ezt játszottuk.. Ő vigyázott rám, én pedig minden hülyeségbe belementem miatta. Szorosan mellettem haladt, rövid lábai miatt csak úgy kapkodta lépteit. Emiatt kicsit lelassítottam, hogy be tudjon érni. Nem sminkeli magát, haja éppen megfésülve. Csapott, sebes a karja, kék kötött felsőben és egy laza fekete farmerben szalad utánam még mindig. Szemeimet nem bírom levenni róla. Igazán mérges vagyok, de örülök hogy itt van. Megnyugtat hogy itt van velem. Végre látom hogy jól van, olyan mint mindig. Már a volt Hivatal kapuja előtt haladunk el, nincs messze az óvoda, ott pedig már alig pár méter a házuk. Egy szót sem szólunk, csak sétálunk. Kémleli az eget, keresi a csillagainkat. Talán ezért nem veszi észre mennyire is figyelem őt. Lassan remegni kezd, libabőrös lesz, majd kizökken a kis világából. Felém tekint, mit már csak szemem sarkából veszek észre. Odaérünk, sarkon fordulok, majd hátra tekintek még egyet. Ott áll és figyel. Vár valamire. Intek neki egyet, mire megnyugszik majd visszaint, végül bemegy.

Április. 4.
5:00

Tegnap este amint hazaértem felsurrantam a szobámba, majd be is dőltem az ágyba. Gondoltam még elmegyek elszívni egy cigit vagy valami, de elnyomott az álom. Reggel kócos fejjel, szétbarmolt ággyal, és kevés napfénnyel kelek.

- Faszom bele... - Ülök fel majd megdörzsölöm az arcom. Kikelek, majd bemegyek a V.I.P fürdőszobámba. Megnézem magam a tükörben, lenyelem a tegnapi kajám majd nekiállok elkészülni. Megmosom a fogam, beállok a zuhany alá és a tegnapon gondolkodom. Elkáromkodom magam, majd elkezdek öltözni. Gyorsan bepakolom ami kell, és már annyi is az idő hogy menjek. Megyek is, felszállok a vonatra, majd leszállok a városi megállóban ahol Nándor vigyorogva vár. Meglátja a pofám és tudja valami nincs rendben.

- Mi van mosott szar? - Ér be majd rámnéz.

-Megjelent. - Feleltem egyszerűen, közben elkezdtem bogarászni a táskámban.

- Mi?! Ki? Mivan má'?! - néz rám idegesen.

- Anna visszatért. Tegnap belémjött és úgy felbaszott hogy pfuu... - Feleltem majd fáradtan hátracsaptam a fejem.

- Mi? Dehát.. Hazament? Vagy csak látogat? Esetleg bemutat valakit? Meséld már el vagy hazamegyek fekete gyertyát gyújtok rád az Istenit!! - fogja meg a karom Nándi, kicsit megráz, mire észhez kapok.

- Jó jó bocs.. - Nyugtattam meg majd mindent elmeséltem neki.

- Azt a kurva eget.. BAZDMEEEG.. Miért nem lehettem ott? - Nézett szomorúan előre miközben zsebre csapott kézzel sétáltunk.

- Be kell menned a dohányboltba? - néztem rá mikor megláttam az üzletet.

- Neem.. Neked vegyek valamit? Bár nemsokára te is bemehetsz majd. - Mosolygott.

- Nem kell veszek Martintól. Ő mindig külföldit hoz, az meg jobb fajta. Szerintem. - vontam vállat majd kivettem a gyújtómat meg a dobozt. Meglepődve néztem bele, hogy már csak 3 szál van benne.

Figyelmen kívül hagytam, csak sétáltunk fel az iskolához, közben pedig Nándor az egészséges és szép párkapcsolatáról prédikált, kb mondott nekem egy hegyibeszédet, amire persze oda sem figyeltem. Az emberek el-el suhantak mellettünk, sokan siettek valahová. Az idő pénz, a pénz pedig idő, megértem miért sietnek.

10:40

Tartottunk egy kisebb szünetet. Kimentünk cigizni, mert tudtuk ezután nem sok lehetőség lesz rá. A tegnapon járt az eszem, közben hallgattam mit beszélnek a többiek. Csak a földet bámultam. Mit akar pont most? Miért PONT most? Felidegesít már megint, újra, minden alkalommal.. Nándor észrevette, könnyeden megragadta a kezemet és meg is szorította. Ránéztem majd rá mosolyogtam, mire ő vissza, és folytatta a beszélgetést. Kiskorunk óta ezt csináljuk ha látjuk valami baj van. Ő az én támaszom. Mindig itt van amikor kell.

19:00

Végre hazaértem. Sétálok be a kapunk, amikor szokatlan dolgot pillantok meg az ajtóban. Itt egy ismeretlen cipő. Nem tudom kié, női, szóval tuti anyám egyik barátnője van itt. Ilyenkor már zárva az ajtó, tehát kulcsot elő, nyitom az ajtót. Mikor belépek nagy kacagást hallok a szobából. Lehúzom a cipőket, felakasztom a kabátom és benézek ki folyik ott, mert ha Csipkésné van itt tuti köszönök, van valami baszott jó Ukrán cukra amiből mindig ad aztán arról sose maradnék le.

- Szia Kicsim! Nézd ki van itt! - szól anyám. Olyan rég hívott így, hogy kissé megijedtem a becenév hallatán.

Körülnézek mire célozhat, majd megpillantom őt.

- Anna?! - háborodok fel hirtelen, ami meg is látszik rajtam.

- Szia Alexa. - mosolyog rám az az ördögi nőszemély.

- Azt az A-t a végéről most elfelejted vagy...?! - mondom majd berontok a szobába.

Anyám meglepetten figyel, majd kihúzom a szobából és magammal szembe fordítom könnyed testét. Igazán fiatalos anyám van. Fiatal volt mikor megszülettem, így kiskorom óta csak mi vagyunk itt ketten. Anya & lánya forever alone duo. Kedvenc.

- Ő kit keres itt ILYENKOR?! - nézek rá mérgesen, tudja hogy mi történt köztünk.

- Ahj.. Még mindig itt tartasz? Alexmanyó.. - néz a szemembe és elkezd velem cukiskodni.

- Ne csináld ezt mert kurvára megijesztesz vele. - arcomról lesül hogy mennyire meg vagyok ijedve a viselkedésétől.

- Ahj.. Bocs. Szóvaal.. A lényeg az hogy Anna itt fog nálunk lakni. - mondja, gyorsan elhadarva ahogy mindig, ha valami olyat tesz amiről tudja, hogy nekem nem tetszene.

- De ne cs... Várj MI? - nézek utána de már bement.