A kettő, az nem három

Változzunk?!

"..ahogy látjátok, még mindig ketten vagyunk erre a feladatra, ami elég sok, mármint feladat szinten, amiből kiáll egy nap, így ebből a szempontból és ahogyan, ugye amilyen tempóban tudjuk ezeket a dolgokat csinálni, azzal a sok mindennel együtt, ami még teendő, ezeken kívül. Talán azt mondom, hogy az idei évnek, ez még, azon kívül amiket most kitűztünk, mint cél magunk elé, ez még egy óriási nagy kérdése, hogy meddig tudunk még ketten lenni.."

A fejemben a saját szavaim, mondataim járják táncukat. Kibaszottul, csak a jövőn tudok gondolkozni, hogy mi lesz velünk. Megállítom a videónkat. A képernyőről, tükörként vetül vissza, az ottani énem arca. Most is azt érzem, amit ott, és akkor. Elvesztem, a gondolataim óceánjában.
Aminek a felszínén, csak Jani és én vagyunk. A fehér egyszarvús gumicsónakban, hajótörött vagy számkivetettként. Evezünk a céljaink felé, de csak akkor érhetjük el őket, ha meghalljuk a segítséget, a helikopter hangját, egy harmadik karaktert a történetünkben. Jani egyből fordítaná a hang irányába a fejét, de én a kezeimmel megfogom az arcát, és félelemmel telve, könyörületért esedező, tekintetem felé fordítom őt. Ekkor van, az a nagy csend köztünk, és egyikünk sem tudja, hogy mi a helyes lépés, válasz erre a helyzetre.
Felveszek egy pulcsit, és a Stewie-s mamuszomban kicsoszogok az erkélyre. Útközben fel kapom, a cigimet és a gyújtómat. Hányadék egy szar idő van. Az. A számba veszem a cigimet, felteszem a csukjámat, majd rágyújtok és a korlátnak támaszkodok.
- Oh, Jani..
Ennyire futja, két füst között.
- Mi lesz velünk?! Ugye tudod, hogy nem lesz több magányunk?! Nem lesz egy percünk sem kettesben. Nem akarom ezt! Kellenek azok a stream közti pillanatok. Csak veled! Mint mikor az ENM-re szoktunk készülni. Betesszük az aktuális filmet, bedöglünk a kanapéra, én szürcsölgetem a spagettimet, te pedig hozzámbújsz, a vállamra dőlsz, és ropogtatod a popcornt. Hmm.. - súgom magam elé, és egy mélyet sóhajtok.
- Vagy a kevésbé FF pillanatok.. Mikor "teszteltük" az ENM-es kanapét. - kuncogom és belemosolyodom az emlékbe.
Ajtó nyikorgást hallok, de mint aki meg sem hallja folytatom tovább az eddigi tevékenységemet. Amíg meg nem érzek két erős kezet, amik gyengéden és szorosan ölelnek át hátulról. Fülembe puszil, hozzám bújik, mindent elfelejtek, amin eddig gondolkoztam, átmossa óceánom egy rózsaszín vihar, a gond pedig, mintha itt sem lett volna. Megint csak ő van, meg én. Neki döntöm a fejemet, és boldog vagyok ebben a csendben. Most minden jó, nagyon jó. Megfordulok, és a korlátnak támaszkodom. A kezeim, pedig a hajával kezdenek el játszani, majd megnyugszanak a vállán. Az ő kezei, a korláton foglalnak helyet, aztán lassan megszünteti a köztünk lévő távolságot, és édes mámorba csalja ajkaimat. Ezt is felveszem, a "Kurva NYálas Nosztalgia Perceim" listára. Megőrjít. Állítom, hogy sosem élt még a földön egy ennyire szerelmes fasz, mint én.