érzéseim

A LÉLEK TÜKRE

A szem a lélek tükre

Néha elgondolkozom , hogy ez igaz e. Vajon meg lehet állapítani valamit abból , hogy belenézel valaki szemébe? Elárulom,igen.
Látom ,hogy néznek rám a barátaim , a családom. De az ő nézése egészen más . Ha az ő szemébe nézek egyszerre látom a tökéletességet és a tökéletlenséget. A magabiztosságot és a félelmet. De akkor most melyik ő valójában? Tudom , hogy ismerem őt. Vagy mégsem? Már nemtudom . Egyenlőre csak azt tudom h nagyon fáj , hogy  már nincs mellettem. De kezdjük a történet elején.
2017 nyarán történt h pár érdektelen szó után normálisan is beszélgettünk. Nagyon gyorsan egymásra találtunk, mint két jó barát. És , hogy utána mi történt? Valójában én sem tudom pontosan. Elkezdtem érezni azt a dolgot amit eddig csak olvashattam vagy filmben láthattam. Először még nem ismertem ezt az érzést,
Kellet egy kis idő mire rájöttem, szeretem. Egy fiú-lány barátság kapcsolatban ez eleggé nagy probléma . Probáltam nem bevallani magamnak , nem gondolni erre az érzésre. Tudom , ez nem megoldás mégis átmeneti probléma megoldásnak bizonyult. Be is vállt . Tudtam nem szabad beleszeretni olyasvalakibe , aki nem szeret viszont. A barátsunk egyre komolyodott ,azonban már érzelmek nélkül . Maradt is volna így,bár nem egészen ez történt. Október körül járunk már.
- Fél 5 - kor találkozzunk a játszotérnél. -irta.
- Rendben . - Üzentem vissza , majd elindultam edzésre.         
Eltelt a másfél óra , azután indultam is . Megláttam. Éreztem azt a valamit újra a hasamban , mintha pillangók repdestek volna benne. Leültünk egy padra , beszélgettünk . Az események egymás után történtek és valamiért megpusziltam. Ezután történt , hogy megfogta a derekam . Szerintem ő is érezte abban a pillanatban azt amit én. Bár ezt már nem tudthatom meg. Hazaértem , egyszerűen nem tudtam abba hagyni , hogy ne rá gondoljak minden percben. Szerettem volna ha ő is így érzi . Ezután rám írt , úgy éreztem ő is boldog , elhittem , hogy ő is érzi azt amit én . Számára szép voltam , kedves , vicces és különleges . Elkezdődött az őszi szünet , én elutaztam.
Minden rendben volt , míg nem kaptam tőle egy hosszú üzenetet . Az állt benne, hogy nem szeretne semmit ebből , mert nem szeretné  elveszteni a barátságom.
Beleegyeztem, mivel nem volt más választásom. Vagy lett volna? Nem . Annyira tisztelem , hogy elfogadjam a döntését . A távollétem idejében már nem írtam neki. Hazaertünk és írt. Ennek egyik felem örült  a másik pedig nem . Tudtam ,hogyha ez így fog folytatódni nem fogom tudni az érzelmeim eltitkolni.
Nem voltam túl bőbeszédű , nem akartam beleesni ugyanabba a hibába . De mit tehettem volna , mikor felhívott ? Utasítsam el a hívását. Nem tehettem . Megbeszéltünk mindent , a dolgok a hátralévő egy hónapban tökéletesen működtek . Mostmár december 5-ét írunk. Iskolai mikulás rendezvény előtt elmentünk sétálni . Kaptam egy kindertojást mikulás alkalmából tőle. Értékeltem  ezt a gesztust . Egyszer csak azon kapom magam h a karjában vagyok és ölelkezünk. Ilyenkor megállítottam volna az időt . Óvatosan kiengedett a karjábol a szemembe nézett ,  a kicipzározott téli kabátom alatt , megfogta a derekam és megcsókolt . Iszonyatosan boldog voltam. Felmerülhet a kérdés , hogy nem úgy volt nem akar semmit? Dehogynem. A barátnőmnek éppen áradoztam róla mennyire szeretem. Ezt a beszélgetest egy értesítés-hang szakította félbe . A félelmem alakot öltött . Egy hosszú üzenet tőle, amiben ugyan az állt mint az előzőben. Éreztem , hogy zokogva a padlóra  kerülök. Összetörték a szívem. Ezt az érzés még annyira sem volt megszokott , hogy elviseljem. Egy hétig beteg voltam emiatt . Nem írtam neki , úgy gondoltam nem érdemli meg . Egy -két hét múlva rámírt,hogy  hiányzok neki. Visszairtam. Nekem is hiányzott bár ezt nem kötöttem orra alá. Ismételten barátság . Szilveszterkor elmondta mennyire szeret , hogy nem szeretne soha elveszíteni. Ezt is elhittem . Én vagyok a leg naívabb ember biztosan. Következő találkozásokon nem történt semmi izgalmas. Januárban azonban az egyik találkozásunkkor és egyben az utolsó normális találkozón megcsókoltuk egymást . Már vártam mikor hazaértem mikor írja le a szokásos mondókát. De nem írt . Térjünk vissza a szemre és a naívságra. A szem a lélek tükre? Valamilyen formában biztos . A naívsággal egybefolyik? Igen . Én elhittem újra és újra , hogy az a valami a szemében    a szerelem volt. Oirásit tévedtem. A szemében a szeretet láttam nem pedig szerelmet . De ha szeretett/ szeret miért nem keresett azóta se? A szerelem nem olyan ,mint a filmekben vagy a könyvekben . Egészen más , ha ezt egyáltalán lehet annak mondani. 
És mostanra már csak azt tudom mondani , hogy a szívem szakad meg ,hogy már nincs velem. Pedig már eltelt 2hónap . Ami a legrosszabb érzés , hogy tisztában vagyok vele , ő nem érez így . Nem gondol rám , nem hiányzok neki. Ellentétben velem mindenről ő jut az eszembe. Kicsit beteges tudom. De mit is tehetnék ? Az elmúlt két hónap nem szólt másról csak arról , hogy eltereljem a figyelmemet róla . Részben sikerült . Viszont amint egyedül voltam ürességet éreztem. A barátaim ebben sokat segítettek. De tanácstalan vagyok . Hiányzik .

2018.08.07