Lépteim zaját kerekednek sírása törte,
Nem látott más csak egy pislákoló utcai lámpa körte,
Nem ismertük egymást csak elragadtalak,
Nem érdekelt kié vagy akartalak.
A sétánk közbe hűtlenségről mesélt síró kereked,
S nyugtattalak, hogy nálam a biztonságot megleled.
Talán már reggeledett,mikor láttam,
Hogy egy ázott ember szalad utánam.
Kiragadott kezemből és kézen fogva veled ment el,
Így lett ez csak egy hajnali séta egy elázott bőrönddel.
