-Miért kellett a gyerekeket is hozni? Félni fognak! - anyu indulás óta a polgármesternek panaszkodik. -Szereti a gyerekeket, ha ők is azt mondják neki, hogy menjen el, nagyobb esélyünk van. -De miért kell elmennie? Hisz nem bántott senkit! -Szellemtörténeteket mesél a gyerekeknek, akik elhiszik őket! Egytől egyig! Addig civakodnak, amíg el nem érjük a hatalmas vaskaput. Rozsdás, poros, pókhálós. Mintha évek óta nem járt volna erre senki. Szerintem ki se jött a faluba, mióta a lakói megölték a családját. Szegény Edward! Én már sokat beszélgettem vele, de mindig a kapuján kívül. Volt hátul egy kis rés, mindig ott bújt ki. Nekem sose tűnt különcnek, csak magányosnak. Nagyon kedves fiú, a nővéremnek biztos tetszene, ha megismerné és nem félne tőle. Mégis, van benne valami furcsa. Nagyon titokzatos, általában csak kitalált történeteket mesélt beszélgetéseink során, így nem tudtam meg sokat róla. Ahhoz viszont eleget, hogy tudjam, nem kéne elüldöznünk. Évek óta éldegél itt békésen, a polgármester mégis azt akarja, hogy elmenjen. Ezért rángatott ma ide minket, hogy közösen üldözzük el. -De polgármester úr, ugye nem fogjuk bántani? Ő se ártott nekünk és... -Elég legyen fiam! Ha nem megy máshogy, erőszakkal kell elüldöznünk.
Mikor a verandára értünk, az ajtó magától kinyílt előttünk. Néhány barátom anyukája eléggé megijedt, de mi izgatottak lettünk. Viszont a polgármester egyre inkább meg van győződve róla, hogy különc, és nincs itt helye. Aggódom érte.
A folyosó végén lévő ajtó is bezárult. Nem volt merre menni, már épp elindultunk volna haza, mikor a hátunk mögül nyikorgást hallottunk. Kinyílt egy ajtó. Néhány néni a faluból rimánkodott, hogy hadd menjenek haza, otthon várnak rájuk és muszáj hazaérniük, de a polgármester hajthatatlan volt. Én szívesen mentem, de sokan nem. Igazából nincs okuk aggódni, Edward senkinek se fog ártani, tudom. -Millie néni, ne tessék annyira félni! Edward senkit se fog bántani! -Ne legyél olyan biztos benne kisfiam, ne legyél biztos benne. Ki tudja mire képes! A mi falunk ölte meg a családját, és ha a polgármester úr erőszakoskodni fog, ő se fogja visszafogni magát. Legyél óvatos odabent! Ez nem sikerült. De én bízom benne. Nem lesz baj. Tudom, hogy nem lesz.
Ez az ajtó egy hatalmas bálterembe vezetett. Gyönyörű csillár lóg a plafonról, hosszú asztal csipketerítővel, és egy kandalló, amiben lobog a tűz. Tehát van itt valaki, csak elbújt. Biztos Ed az, biztos fázott. Nem lehet más. Hiszen nincs túl sötét, a villámok sokat világítanak.
-Mi volt az? -Mi mi volt? -Valami bement az árnyékba! -Valami vagy valaki? -Fogalmam sincs... Újabb villám. Mostmár én is látom. Van valami az oszlop mellett. Egy nagy kupac rongy, vagy... -Valaki ott áll egy köpenyben! -Ez a valaki, akiről beszélünk, közeledik! Érzem a félelmet magam körül. Érzem, ahogy mindenki retteg, anya a vállamat szorítja. Hiszen ők csak egy közeledő köpenyt látnak, fej helyett koponyával. -ED! Elég lesz, megijeszted őket! -Charlie, miért rontod el a mókát?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ők nem szórakoznak! Kérlek, ne provokáld ki, hogy erőszakosak legyenek!
-Óóóóó, szóval, itt van a kis Különcünk! - a polgármesternek sürgősen abba kéne hagynia a sértegetést... Edward kemény is tud lenni ha akar. -Úgy tűnik a tisztelt Polgármester Úr nem ismer még engem. Edward vagyok. Edward Blackson. - érezni a gúnyt a hangján. Nem lesz ez így jó. -Pontosan tudom ki vagy. -Akkor ha kérhetem, hívjon Edwardnak. -Nem. Megijesztette a gyerekeket, még a szüleiket is! -Oh, és magát nem? -Nem. Talán ők megijedtek, de én nem. -Nagy kár. Talán majd legközelebb. -Nem lesz legközelebb! -Igazán? -Igazán! -És mégis miért nem? -Menj el a faluból! Menj el messzire! Nem látunk itt szívesen! És ha nem mész magadtó, majd mi ráveszünk. -Maga most próbál megrémíteni engem? -Menj el te szörnyszülött! -Maga tényleg próbál engem megijeszteni! Hát rendben, ha így állunk, nincs más választásom. Játsszunk egy játékot! Aki először megijed, annak el kell mennie. -Nem játszom játékokat szörnyekkel! -Nincs szükség udvariatlanságra. Jól fogunk szórakozni!
-Anya, miért bántja a polgármester? Miért nevezi szörnyszülöttnek? Szomorú lesz tőle! -Inkább bántsa szavakkal mint fizikailag. -Inkább ne bántsa sehogy se! - fáj neki ha így beszélnek róla. Csillog a szeme, mindjárt elsírja magát.
-Ed... -Charl? -Mi van ha senki se ijed meg? -Ó hidd el, valaki biztos meg fog. -Igen, én szívesen megyek! Otthon várnak, amúgy is kicsit hosszasan maradtunk! - Millie néni nagyon fél. Tényleg haza kéne mennie. -Ugyan, késő van már, sötét, és rossz az idő! A vendégeim! Van elég hely. -Mégis meddig kell itt maradnunk? -A játék végéig. Amíg valaki meg nem rémül.
