Szeress!

2.rész

El mentünk a házunkhoz és összepkoltam. Anyuci azt mondta csak azt vigyem ami fontos ezért 4 bőrönddel battyogtam le az emeletről, ahogy mentem le a lépcsőn éreztem, hogy tekintete lyukat éget a popsimba. Bepakoltam a BMW-be és már indultunk is.

Szóltam Anyucinak, hogy éhes vagyok..az útbólngyjából csak fél óra telt el. Hátra nyúlt valami táskáért, azt kezembe adva szólt rám hogy van benne szenyó, ki vettem belőle 2 sonkás szenvicset majd az egyiket anyu kezébe nyomva ezdtem el falatozni. Alapvetően lassan eszek, de mivel most rohadt éhes voltam 5 perc alatt benyomtam. Ahogy végeztem hátra dőltem és néztem a tájat. Lassacskán el nyomott az álom..

"Anyuci házában"

-Megjöttünk!-szólt anya. Mikor kezdtem nyitogatni szemeimet észre vettem, hogy full sötét van.
-Máris?
-Miaz, hogy máris? Manó hiszen végig aludtad a 6 órás utat.-kezdett el nevetni, mire én is nevetni kezdtem.
-Be megyünk vagy még itt fogunk ülni egy órát?-kérdezte, de hirtelen eszembe jutott miért is vagyok itt, rögtön kitört belőlem a sírás és nem akartam abba hagyni, éreztem, hogy lassan újra elsötétül minden..megint el ájultam.

-Elizabeth drágám ébredj fel kééérleeek.-meg hallottam még mindig neve nincs nőnek a hangját.
-A_Anya mi a neved?-kérdeztem félve, mire bólintott, gondolom ez azt jelenti, hogy el mondja.
-Miranda Benson.-mondta ki végre a nevét, legalább már tudom kit kell fel jelenteni zaklatásért..
-Szép név!-jegyeztem meg mire csak egy kaján mosolyt kaptam válaszul.
-Nem bírom tovább..-mire az utolsó szót kimondva hirtelen ajkaimnak esett.

Beleharapott alsó ajkamba, belőlem egy halk nyögést váltva ki. Ezt kihasználva kapott utat nyelve a számba, bal kezét fenekemre vezette majd a jobbal tartotta arcom. Fenekemen pihenő kezét most irányba vette és bele markolt hátsómba. Megilyedtem tőle, és ahogy csak tudtam el toltam magamtól. Mivel az ajtó még tártva nyitva, pulóverem is még rajtam ficegett, kapva az alkalmon kiszaladtam a nyitott ajtón. Könnyeim utat törtek maguknak és csak sírtam.
Hátra néztem és már nem láttam a házat. Picit még sétáltam, hogy messzebb kerüljek, majd meg láttam egy most nyugis parkot. Rentgeteg üres pad volt így egy messzebbet néztem ki magamnak. Leültem, és próbáltam rendezni a lélegzetem, sikerült is de már a sírás zokogássá vált.
-Ide ülhetek kedves?-kérdezte egy idős hölgy. Furcsa hogy itt van..na mindegy. Bólintást kapott csak válaszul..leszarom ha bunkónak néz, ez van ezt kell szeretni. Észre vette, hogy sírok és már beszédre is nyitotta volna a száját mire én meg előztem.
-Nem szeretnék róla beszélni..!-el motyogtam valami csókolom félét és ott is hagytam. Csak egy kis magányra van szükségem bassza meg..

"Pár órávl később"

Megláttam Miranda autóját egy kisebb bevásárló központ előtt parkolni ezért gondoltam megnézem hátha bent ül-e a kocsban. Fejét a kormányon pihentette és sírt. Sírt?! Minek? Hiszen ő "zaklat" engem..Bekopogtam az ablakon és vártam, hogy észre vegyen. Nem, tévedtem, nem sírt a szeme zöldje most nem smaragd zöld volt, s azokkal meredt rám idegesen mégis egy pici féltést véltem fel fedezni íriszeiben. Az anyós ülés felőli oldalra mutatottmire én félve de beszálltam.

-Na végre Manó!-még mindig fura a szeme, ez kezd meg rémíteni.
-Ha haza megyünk ugye nem bántasz?-kérdeztem félve, de tudtam mi a válasz.
-Még nem de meg kell beszélnünk pár szabályt!-mire ezt mondta már a ház elé parkolt le. A gyomrom diónyi méretűre zsugorodott és nem mozdultam sehová.
-Gyere már Elizabeth-ordította Miranda mire meg rezzentem.
-O_Oké!
-Ülj le!-parancsolt rám mire csak lehuppantam a kanapéra mellé.
-Nahh?
-1. Szabály:Anyucinak szót fogadsz ès ha nem, büntetés jár. Ha igen jutalom. Eddig fel fogta a diónyi agyad babám?-csak pislogtam mint pocok a lisztben..hisz nem tudtam miféle büntetésről beszél. Csak bólintottam egyet, hogy jelezzem, vettem amit mondott.
2. Mindig azt kell csinálnod amit ÉN momdok.
3. Ha úgy tartja kedvem, igenis szexelünk méghozzá ha kell kifulladásig!-az utolsónál rándult egyet a gyomrom..félek tőle sőt, rettegek..
4. Mindig ANYUCINAK szólítasz..persze mások előtt NEM!
5. És egyben leg fontosabb! SOHA NEM BESZÉLHETSZ CSÚNYÁN NEM ORDÍTOZHATSZ, MÁS LÁNYOOKKAL NEM ÁLLHATSZ SZÓBA ÉS NEM SÍRHATSZ! ÉS A LEGUTOLSÓ NEM MEHETSZ EL SEHOVÁ ENGEDÉLY NÉLKÜL!

-Értetted?!
-I_Igen.-megint sírhatnékom volt, de tudtam ha sírokmeg büntet.
-Nem sírsz ugye?-bosszús tekintete miatt szipogni sem mertem.
-Nem!-mondtam ki pár másodperc múlva, meg próbáltam erélyes lenni nehogy fel fedezze a sírhatnékot.
-Menj pakolj ki a bőröndökből, a szobád az én szobám is, lépcsőn fel előre és balra a 4. ajtó, ja és az ágy..na az közös cica!-kacsintott egyet majd rá csapott a fenekemre.
-Várj Manó segítek!-ezzel kikapva egy bőröndöt a kezemből indult felfelé. A falon rengeteg kép volt, egy kisebb család lehet. Hmm erre majd rá kérdezek, mert fura
-Itt is lennénk! Holnap nem kell suliba menned. Jahh és este az ajtó kulcsra lesz zárva!-és a pisiléssel mivan????
-Akkor wc-re, hogy megyek el?-háborodtam fel szerintem jogosan..
-Héj mit mondtam a beszéd stílusra!?
-B_Bocsánat anyuci.

És még nincs itt az este. Jaj nekem...