DANCE PRACTICE!

ii. SZÓLÓ

az after schoolos tánccsapat egy igazán fárasztó edzés után, totálisan leamortizálódva hagyta el a stúdiót, annak reményében, hogy minél hamarabb képesek lesznek hazabotorkálni. illetve ott volt minho, aki a már túlságosan megviselt kerékpárjához botladozott, hogy azzal tekerhessen haza. ám mielőtt még mind szétszéledhettek volna, changmin összevont szemöldökkel sétált pár métert, hogy teljes rálátást nyerhessen a szomszédos sétáló utcáról, ahonnan meglehetősen hangosan hallatszódott a zene.

— mit nézel, changmin? — lépett oda hozzá minho és összeszűkült szemekkel fixírozta az összegyűlt tömeget, akik tapsolva és éljenezve figyelték a történéseket, amik addig ismeretlenek voltak jinek és leenek. — megnézzük mi ez? — fordult hátra az idősebb, átkarolva barátját.

— juju, menjünk már, tök kíváncsi vagyok mi ez — rángatta maga után bátyját jiwon. a maradék három fiú eleinte meglepődött, ám mihelyst elkönyvelték ezt amolyan tesós dolognak, követték a testvérpárt.

— szerintem ez is egy béna k-pop táncfeldolgozásos csapat — vonta meg vállát hyunjin, viszont a látvány roppantul meglepte. a csupa ismeretlen tinilány helyett, akikre számított, az itm tánccsapata várta őket, akik teljes odaadással adták elő egy friss koreójukat.

ami egészen ütősnek tűnt mindannyiuk számára, legnagyobb bánatukra. mindössze egyikük nem bámulta tátott szájjal a produkciót, az pedig nem más volt, mint lee juyeon, aki az előadás végeztével átfurakodta magát a tömegen, és lassú tapssal ajándékozta meg az ellenséges csapatot. valamint egy megvető pillantással, amely leginkább woojint vette célba.

minden itm tag egy emberként vonta fejét a fiú felé. jaehyun és felix nem értve az egész helyzetet, vigyorogva hajolgattak meg a vad ovációtól zengő közönség előtt. eric aggodalmasan tekintett hol woojinra, hol a vele szemben szobrozó juyeonra, míg soohyun mellkasa előtt összefont karral méregette a fiút.

— mit kerestek itt? — sziszegte összeszorított fogai közt kim, juyeon pedig felnevetett.

— de aranyos vagy, hogy megkérdezted! most ért véget nemrég az edzésünk, aztán meghallottuk, hogy zene szól. nem gondoltuk, hogy ti égetitek itt magatokat a szánalmas táncotokkal.

woojin elismerősen biccentett, hiszen valóban sikerült egy picit is, de megbántania őt. ám mielőtt még megszólalhatott volna, hogy megvédje magát, eric kezébe vette az irányítást és közbeszólt a még el sem kezdődött szócsatába.

— mi lenne, ha tánccal döntenénk el azt, hogy ki a jobb? — emelte fel kicsit a hangját sohn, hogy az őket körülvevő civilek is meghallják, amit mond.

juyeon egy halálos pillantással nézett végig ericen, eleinte vacillálva azon, hogy elfogadja-e a kihívást vagy mégsem. pro és kontra végiggondolt mindent, ám a fejében motoszkáló, ésszerű döntést legyőzte a becsülete, amely nem engedhette, hogy csorbát ejtsen rajta bárki is.

— skacok, verjük kenterbe ezeket a szerencsétleneket — intette oda magához a csapatát lee, majd a zsebében lapuló telefonját odadobta soohyunnak, aki sikeresen el is kapta azt. — légyszi, játsszátok le valamelyik dalt az after school mappából, köszi.

— most ebbe komolyan belementél?

— mi mást tehettem volna? — akadt fenn juyeon, majd nagyot sóhajtva veregette meg a mellette álló hyunjin vállát. — menni fog, sima ügy lesz letáncolni őket a "parkettről".

jiwon hitetlenkedve nézett a túlságosan magabiztos itm-es társaság felé, akik nevetgélve pakolászták a cuccaikat, miközben felix már indított volna el egy zenét juyeon telefonjáról. ám soohyun még megállította, csak hogy egy szót szólhasson a nézőiknek.