1.1

2K 115 2
                                    

‼Átírt rész‼

Május 4 szombat :

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel, egy ideig nem foglalkoztam vele hátha abba marad de csak azért sem maradt abba a csöngés. Félálomban nagy nehezen felvettem az éjjeli szekrényemről a telefonom.
Fel ültem az ágyban majd a fülemhez emeltem a készüléket.
-Mi van? - kérdeztem rekedt hangon.
-Neked is szép jó reggelt drága barátom. - köszönt vidáman Taehyung. Hogy lehet ő ilyen korán is vidám.
-Ja jó reggelt. Na mi van? - tettem fel újra a kérdést.
-Képzeld Jiminnel megyünk Augusztusban a Hanvan fesztre. Egész hétre. - kiabálta a telefonba nekem meg már most megfájdult a fejem és a fülem.
-És ez engem hol érdekel? - vontam fel a szemöldököm amit persze ő nem látott.
-Te nem akarsz jönni rá? Ember olyan tuti lenne. Csajok vagy pasik amelyiket csak akarod, sátrazás, zene és persze rengeteg alkohol. Plusz sehol egy szülő. - mesélte vidáman.
-Átgondolom. - tettem le a telefont majd vissza aludtam.

Május 18 szombat :

Végre valahára túl vagyok az érettségin. Sosem hittem volna. De megtörtént. Végre szabad vagyok.
Egész eddig volt időm azon gondolkodni, hogy elmenjek-e a fesztiválra végül úgy döntöttem, hogy egye fene egyetem elött egy jó buli nem árthat.
-Anya figyelj tudod lesz ez a Hanvan fesztivál... -kezdtem bele de anyám a szavamba vágott miközben felnézett a félig felaprózott zöldségekből.
-Nem Jungkook. Nem adok pénzt a heti jegyedre. -Láttd túl jól ismer -Meg kell keresned magadnak a rá valót! - nézett rám komolyan majd folytatta a zöldségek szeletelését.
-De anya! - ílyenkor úgy érzem magam mintha nem 18 (lassan 19) éves fiú lennék, hanem egy 5 éves.
-Nincs semmi de anya. - rázta meg a fejét.
-A kurva életbe már! - motyogtam az orrom alatt.
-Hogy mondod fiam? - vonta fel a szemöldökét.
-Sehogy! - ráztam meg a fejem majd felmentem a szobámba.

Május 19 vasárnap :

Éppen Taehyunggal beszélgettem mikor is kopogtak.
-Gyere! - kiáltottam ki majd megfordultam a gurulós székemmel. Nagy szemekkel néztem apámra aki belépett az ajtón, általában ritkán van itthon és még ritkábban jön fel hozzám a szobámba.
-Figyelj fiam, - kezdett bele majd egy nagyot sóhajtott - megveszem neked a heti jegyet de minden egyes wont vissza kell fizetned, és a költőpénzed is neked kell megkeresned. - mondta majd egy pillanatra elhallgatott - Értve?
-Értve! - bólogattam mosolyogva. Majd ki csattantam az örömtől.
Apám ahogy jött úgy is ment. Amit elhagyta a szobám gyorsan visszafordultam a laptopom felé ahol Taehyung ült.
- Wááá. - ordított fel hirtelen majd fel pattant a saját székéből és öröm táncot járt - Hárman megyünk fesztezni, hárman megyünk fesztezni. - kezdte énekelni - Elmondom Jiminnek. - vette a kezébe a telefonját és már írt is Jiminnek.

"Bébiszitter" |YoonKook|Onde histórias criam vida. Descubra agora