Ágas és Pipacs egymással szemben ültek le Ágas ágyán törökülésben.
- Bocs, hogy máshova nem tudunk ülni - szólalt meg Ágas, és körbe mutatott a szobán - ahogy látod, még nem pakoltam ki.
A lakásban mindenütt dobozok hevertek, mind a bunkerból áthozott csapdák, könyvek, Ágas túlélő cuccai, és valamely dobozok mélyén a bútorai is, teljesen bontatlanul és érintetlenül.
Pipacs csalódottan nézet körül a még teljesen idegen szobán. Az ő lakása első naptól kezdve belakott és élettel teli volt; a frissen pinkre festett falakból sugárzott Pipacs jelenléte.
- Nem tetszik a lakás? - kérdezte szomorúan. Saját maga választotta a kék trollnak, hogy minden igényének megfeleljen.
Ágas lassan körbenézett a be nem rendezett életterén.
- De, tetszik, csak még... nem tudom, nem szoktam meg, és... - Pipacsra tévedt a tekintete, és a szomorú szemek láttán rögtön zavarba jött. - De, de, Pipacs, nagyon tetszik! Csak pár holmim még ott maradt a régi helyen, és azok nélkül nem akarok kipakolni... - mondta végül sóhajtva.
- Mid maradt ott? - kérdezte kíváncsian Pipacs. - Azt hittem mindent áthozattam a bunkerból!
- A bunkerból igen... - felelte feszengve Ágas - de... szóval volt egy kis lakásom, valahol, és szóval... pár apróság ott maradt. Nem nagy cucc, tényleg, majd visszamegyek értük.
- Mi maradt ott ami ilyen fontos, hogy nem pakolsz ki minden mást amíg nincs itt?
- Nem fontos, Pipacs.
A lány hirtelen térdelőtámaszba ült, és előre dőlt, ami Ágast a személyes terének megőrzése érdekében hátradőlésre kényszerítette. Kerek szemekkel rázta meg a fejét menekülőutat keresve, de Pipacs ráérzett valamire, és ki akarta szedni belőle, hogy mi az.
- Mit hagytál ott - kérdezte vigyorogva.
- Nem mondom meg! - válaszolta összehúzott szemöldökkel Ágas. Gyorsan hátrébb mászott az ülőalkalmatosságon, és keresztbe fonta a karjait.
- De légysziiii - folytatta Pipacs, és hátradobta magát az ágyon.
- Nem. - válaszolta az mérgesen. Az ágy sarkában ült, nekitámaszkodva a falnak, és felhúzva lábait a térdén pihentette összefont kezeit.
- A pizsamád? - kérdezte Pipacs a plafontól szórakozottan.
- Nem találgathatsz.
- A fogkeféd?
- Ne találgass, nem fogom megmondani.
- A kedvenc széked?
- Hagyd abba a találgatást.
- A téli kabátod.
- Még mindig találgatsz.
- Lehet.
- Lehet?
- Jó, akkor biztos. - forgatta a szemeit Pipacs. Pár másodpercig mindketten csöndben voltak, és emésztették a helyzetet. - Mit hagytál ott? - kérdezte végül újra halkan. Már nem volt a hangjában semmi idegesítő, csak kíváncsi volt a fiú válaszára.
Ágas hátra döntötte a fejét a falnak, és csukott szemmel válaszolt - A meghívóimat. - mondta végül.
Pipacs döbbenten felült.
- Meghívóidat?- kérdezte hitetlenkedve.
- Ahammm - húzta el a szó végét még mindig csukott szemmel Ágas - minden meghívót, amit valaha csináltál nekem.
- De mégis miért? - kérdezte tág szemekkel Pipacs, és közelebb ült a kék trollhoz. Ágas nem mozdult meg, az ágy hullámzott a lány hirtelen mozgása miatt, érezte, hogy közelebb jött hozzá.
- Miért tartottam meg, vagy miért akarom áthozni?
- Mindkettő. - válaszolta Pipacs lélegzet visszafotjva.
- Azért, mert... - kezdte Ágas komolyan, miközben Pipacs felé fordult és egy halvány mosoly keretében kinyitotta a szemét - szépek.
