Pipacs mosolyogva söpört félre egy a hajpántja alól kiszabadult élénk pink tincset az arcából, és elégedetten sóhajtott, ahogy az íróasztalára nézett. Az asztalon egy nagy rakás rendezett papírhalom állt, amin több napja dolgozott már, csupa- csupa saját maga által unalmasnak vélt adminisztráció. Most, hogy királynő lett, rengeteg dolga volt a partiszervezésen, éneklésen, táncoláson és ölelkezésen kívül, és bár ezeket sem hanyagolta el, rendkívül kifárasztotta mindez. Hatalmas felelősség volt királynőnek lenni, és ugyan már nem fenyegette őket tovább a megevés veszélye, valakinek gondoskodnia kellett a trollok jóllétéről. Ágas ott segített, ahol tudott, de ketten is kevésnek tűntek az ezernyi tennivalóhoz. Pipacs fáradt volt.
Álmosan pislogott párat mielőtt feltápászkodott volna a székéből, hogy kinyújtózkodjon, és elballagjon az ágyáig.
Lassan elbotorkált az ágyig,és beborult, mint egy fél tehén. Csukott szemmel kuncogott egyet a hasonlaton -fél tehén- és a hátán elterülve várta a pihentető alvást. Szempillái elnehezültek, gondolatai lelassultak, légzése egyenletessé vált.
Aztán kinyitotta a szemét.
- Nem tudok aludni - közölte döbbenten a plafonnal. Hirtelen felült az ágyban, és döbbenten elismételte újra: - Nem tudok aludni.
Hitetlenkedve felállt, és elsétált a falra felszerelt tükörig. Mozgásából eltűnt minden álmosság; járása éberséget sugárzott, lépései határozottak lettek és kemények.
- Ezt nem hiszem el - közölte a tükörképének. Az arca gyűrött volt, szemei alatt sötétpink karikák jelezték az alvás hiányát, a haja pedig kócosan meredt az égnek. - Fáradt vagyok. Miért nem tudok aludni?
- Megvan! - kiáltott fel vidáman. - Meleg tej! - Aki nem alszik éjszaka, virágtejet igyon ma! Aki tejet nem iszik, álomvárba nem viszik! - legalábbis Pepi király mindig ezt énekelte Pipacsnak, mikor kisbaba volt, pont úgy, ahogy az összes többi szülő a gyermekének lefekvéskor.
- Hogy mi kell? - kérdezte két ásítás között Szatén.
- Tej? Most? - kérdezett vissza álmosan Selyem.
- Jjjól hallottad barátom! - vigyorgott kissé eszelősen Pipacs, erősen megnyomva a 'j' hangot. Az ikrek ajtaja előtt állt, a lányok pedig az ajtófélfának dőlve hallgatták.
- Okkkéé - mondta barátnője épelméjűségében kételkedve Selyem, Szatén pedig hátrament a konyhába, hogy keressen Pipacsnak egy üveg tejet.
- Meg se kérdezed mire kell? - vigyorgott tovább Pipacs. Talán ha beszélget valakivel, újra elfárad, és el tud később aludni, gondolkodott.
- Királynő vagy, azt csinálsz amit... *ásít* akarsz - felelte Selyem, és megpróbálta becsukni az ajtót, de Pipacs gyorsan bedugta még a fejét a résen.
- És te, Szatén? Te kíváncsi vagy?- kérdezte lelkesen, de Szatén nem válaszolt. A hütőnek dőlve aludt.
A tej nem jött be, Pipacs pedig fel alá sétált az éjszakára elcsendesült kastélyban. 'Ha nem alszom el, nem tudom magam kipihenni... ha nem leszek kipihent nem tudom befejezni a tennivalóimat, nem tudom elkezdeni a Trollantin napi parti szervezését és...' Ágas lakása előtt sétált el, és megtorpant. Miután Bergenvárba költöztek Pipacs ragaszkodott hozzá, hogy Ágas a palota részben lakjon és ne egy egy fáról lógó viráglakásban, ahogy a többiek. Úgy érezte Ágas kiérdemelte ezt a bizalmával együtt; itt elfértek a bunkerben tárolt cuccai, és nem mellesleg sokkal közelebb volt Pipacshoz.
- Ágas - szólt halkan, és aprókat kopogott az ajtón.
- Igen? - tárta ki az ajtót pár másodperccel később a megszólított. Teljesen éber volt, és egyáltalán nem tűnt úgy, mint akit hirtelen felkeltettek.
- Te miért nem alszol? - kérdezte Pipacs oldalra döntött fejjel döbbenten.
- Vártam, hogy az éjszaka közepén majd kóvályogj az ajtóm előtt és bekopogj - válaszolta Ágas lelkesen.
- Tényleg? - kérdezte Pipacs furán. Ágas arca lelkes vigyorból hirtelen hitetlenkedőbe váltott.
- Szarkazmus megvan?
- Ööö... oké. - rázta meg a fejét Pipacs.
- Miben segíthetek, őfelsége? Még ma megtudom, vagy együtt várjuk ki a hajnalt itt, a küszöb fölött? - kérdezte gunyorosan a kék troll.
Pipacs felvonta a szemöldökét és gúnyosan horkantott egyet.
- Oh Ágas, ne haragudj, nem tudtam, hogy sietsz. Randid van?
Most Ágason volt a sor szemforgatásban és a gúnyos horkantásban, de egy másodperccel később kárörvendőn elmosolyodott.
- Hát nem így terveztem az estét, de úgy tűnik, hogy igen. - egy laza mozdulattal megfordult és besétált a lakásba egy nyertes vigyorral az arcán, otthagyva a pink troll lányt megfagyva és elvörösödve (pinkesedve?) a bejártban. - Akkor bejössz?
