A Bérgyilkos

Egy

Hét éves voltam. Apukám mögöttem állt. Éreztem ahogy a cipőm belesüpped a sárba.

Sötét volt és a kezem is izzadt, ahogy a pisztolyt szorongattam. A pisztolyt apu nyomta a kezembe, hogy azzal majd bebizonyítom neki, hogy méltó vagyok az öröklődő tudáshoz, és az üzlethez.

A vállamra tette a kezét és jelt adott...

- Most! -suttogta és hátrébb lépett, hogy jobban lássa mit produkálok.

Én nagyot sóhajtottam és céloztam. A pisztoly ott volt a kezembe. Mivel jó gyerek voltam hallgattam apámra.
Meghúztam a ravaszt és...
PUFF!!

Éreztem ahogy a pisztoly visszalök és a durranást is hallottam.
Egy könnycsepp futott végig az arcomon, és apámhoz fordultam aki elégedetten konstatálta, hogy pontosan szívem lőttem a nagyapámat.

Mosolyogva nézett le rám.

Egyszerre tört fel belőlem minden érzés, és apámra fogtam a fegyvert. De ő könnyedén kivette az apró kezemből és a homlokomra nyomott egy puszit.

- Ügyes voltál Nyuszikám! - mondta, majd kézen fogott és elmentünk.

Ha tetszett ⭐ vagy komment
A következő részek már hosszabbak lettek
Puszi😘