A Bérgyilkos

Négy

Miután a Walter álltal kapott aktából kibogarásztam a leszállító telefon számát, és felhívtam, az őr testét otthagyva beszálltam az autómba és hazamentem.

A házam előtt felhajtottam a garázs előtti lejtőn és a gondolataimba merülve leállítottam a motort.

Mielőtt kiszálltam ránéztem a telefonomra, ami minimum 30 olvasatlan zinget jelzett.

A pisztolyomat elvettem az anyós ülésről és kiszálltam az autóból.

Éppen a fegyvert tömködtem be a piros retikülömbe amikor megtorpantam és felnéztem.
Ott állt előttem Jeremy...
A kezemben a pisztoly megállt és Jeremy szeme egyenesen a retikülömre tévedt.

Nagyot sóhajtottam és már nyitottam a számat, amikor ő megszólalt.

- Szia Linda! - köszönt.

- Jeremy ez... - kezdtem volna, de ő megfogta a kezem és kivette belőle a pisztolyomat.

- Egy 85-ös Glock! Szép darab. - forgatta a kezei között.

- Köszönöm- mondtam meglepetten és kitéptem a keze közül. - Mit keresel itt? Hogy találtál meg?

- Nem volt nehéz.- nevetett.- Meg néztem az autód miután kiszálltál, amikor bementél a bárba.

- Na szép!- Ráztam a fejem.- mit akarsz itt?

- Nem sokat.. Csak vezess körbe ezen a bazi nagy birtokon. - mutatott körbe elámuló tekintettel.

- Inkább menj haza, késő van. - győzködtem, de nem hátrált így elkezdtem körbe vezetni. - Na gyere akkor be. - nyitottam ki a tölgyfából készült vaskos ajtót.
Miután alaposan végig nézett mindent, megittunk egy kávét így este. Én elég álmos voltam, de Jeremy nem hagyott nyugodni. Egész este beszélgettünk amikor elaludtam.

Reggel nagy meglepetésemre egy kávé fogadott az ágy mellett lévő fa komódon. Nem értettem hogy került oda. Körbe néztem és beugrott hogy ki aludt mellettem az este. Mire feleszméltem és keltem volna ki az ágyból Jeremy nyitott be a szobába egy szál törölközőben.

- Jézusom menj már ki! - kiáltottam rá, de szokás szerint nem figyelt.

- Na mivan, zavar a törölköző? - meredt rám azokkal a zöld szemeivel.

- Csak maradjon rajtad kérlek.- mondtam neki elfordulva.

- Fordulj már ideee. Ennyire undorító vagyok?

- Nem csak.. Ahh..

- Szóval nem? - játszott velem tovább.

- Menj kiii!- üvöltöttem.

- Nem megyek, és ne ordibálj velem. - mondta. Kénytelen voltam fel kelni az ágyból és kimenni az ajtón csukott szemmel.
Miutan kiértem elvettem a szemem elől a kezem és körbe néztem. Nagy rend volt mint mindig. Elégedetlen bólintottam és egy nagy lendülettel legfordultam. Túl nagy lendülettel. Jeremy közvetlen mögöttem állt még mindig egy törölközőben. Felnéztem az arcára. Láttam, hogy ő is néz engem. Túl sokáig álltunk úgy ott, de amikor el akartam fordulni meg fogott, hogy ne menjek. Én először a kezemre aztán rá néztem. Mosolygott. Nem értettem mi történik, még nem voltam ilyen helyzetben.
Lassan közelebb húzott magához és meleg ajkait az enyémre tapasztotta.
Az egész testem bele borzongott ahogy puha ajkai mozogtak a számon. Melegség töltött el. Észre vehette hogy új a helyzet mert nem húzta el magát. Örültem, hogy ott vagyok és, hogy vele vagyok.
Kis idő múlva elhúzta magát. Mélyen a szemembe nézett aztán vissza ment a szobába. Én pár percig lefagyva álltam a nappali közepén egy nagy pólóban. Boldog voltam. Még nem éreztem így magam sosem. Össze szedtem hát magam elhessegettem a hülye gondolataim es vissza mentem a szobába.
Addigra Jeremy felöltözött.

- Köszönöm ezt a csodás éjszakát.- mondta és elment mellettem.

- Most hova mész? - kiáltottam utána.

- Haza drága Linda! Haza. - suhant ki az ajtón és tűnt el az autójával együtt az úton.
Én csak az ablakból néztem. Boldogság szabadult el bennem megint. Úgy gondoltam álmodom. De tudtam, hogy ennek nincs vége és nem lehetek kapcsolatban ilyen munka mellett. Meg kell védenem azokat akiket szeretek. Nem  úgy mint az apám!

Új rész! Ha tetszett csillag vagy komment. A biztatást nagyon nagy szeretettel olvasom minden alkalommal és most is egy ilyen cuki komment vett rá, hogy folytassam. Köszönöm! ✨