Szólíts a neveden(folytatás féle)

III.

~Elio~

Hanuka után arra az elhatározásra jutottak szüleim,mi lenne ha a nyaralóba költöznénk végleg.Úgy is sok időt töltünk itt.Ez a gondolat kifejezetten tetszet.Így minden nap újra és újra felidézhetem azokat a heteket.Nosztalgiába estem. Minden egyes pillanat élénken él benne.És arra gondolok mi lett volna, ha....Ha nem házasodna meg.Itt maradt volna?De már biztosan boldog házas az arájával.A tudat,hogy mással van elborzaszt.Lehet sose fog csillapodni iránta érzett vonzalmam.Soha sem múlt el.Ez a fájó érzés.
Végre melegebb az idő így április kezdetével.És megyek apámnak szólni, hogy kész van már az ebéd. Belépve apámhoz mennék,de nem egyedül van benn.A kanapén kétségtelenül Oliver ül,több arcszörzettel és férfiasabban,mint valaha,de ő az.Nem bírom elérzékenyülés nélkül.Érzem, hogy mikor karjaiba zár már folynak sós könnyeim és beivodnak ingébe.
-Semmi gond.-hallom rekedtes hangját miként nyugtatni próbál kisebb nagyobb sikerrel.Hirtelen ötlettől vezérelve ejtem ki nevem.
-Elio.