Sárkány Kör

2. Szerencsétlen véletlenek

Perselus próbálta eltüntetni a fekete füstöt, amit Draco okozott – ahogy később megtudta – közben amennyire tudta, próbálta megakadályozni a diákok, hogy a diákok pánikoljanak. Hirtelen minden füst eltűnt és Perselus még látta, ahogy Draco Grangert tolja maga előtt kifelé a teremből.

– Mi a franc? – gondolta, de nem volt sok ideje ezen töprengeni, mert észrevette, hogy Potter és Weasley is eltűnt.

- Longbottom! - szólította meg a remegő fiút éles hangon, mire az még jobban remegni kezdett. – Maga látta, mi történt?

- I-igen,uram - motyogta. – A-az történt, hogy Harry felvette a gyöngyfüzért, amit a bájitalba akart rakni, de hirtelen tüsszögni meg köhögni kezdett tőle, mire Malfoy kikapta a kezéből a bájital hozzávalót és mielőtt mindent fekete füst árasztott volna el, láttam, ahogy Harry hátából valami kiáll.

- Mintha egy szárny lett volna – gondolkodott el Neville.

- Renden - mondta Piton, majd összeszedte a diákok hitvány bájitalait.

o0o

Ebédnél nem látta se Dracot, Pottert, sem pedig Granger vagy a Weasley kölyköt. Nem mintha aggódott volna értük, sőt! Nem is érdekelte, mi van Potterrel és az arany csapatával – akikhez ezek szerint a Malfoy örökös is csatlakozott – csak azt akarta tudni, hogy hol vannak. De az ebéd végéig, amin direkt ott maradt se jelentek meg, és ahogy hallotta a többi órán se voltak hajlandóak részt venni. Perselus arra gondolt, hogy valami komoly történhetett, ha Granger sem volt bent egyetlen órán sem.

o0o

Harry még mindig nem ébredt fel, ezzel egyre nagyobb pánikot okozva őrzőinek. Draco, Ron és Hermione nem mentek le ebédelni, mert nem merték egyedül hagyni barátjukat. Harry a hasán feküdt felemás szárnyai pedig kiterülve húzódtak mellette.

- Mikor fog már felébredni? – kérdezte Ron a falnak támaszkodva keresztbe tett kézzel nézve az ágyon fekvő alakot.

- Attól, hogy öt percenként megkérdezed, még mindig nem tudjuk! - csattant fel suttogva Hermione, miközben Dracóra nézett, aki éppen Harryt forgatta át a hátára és egy borogatást fektetett a homlokára.

- Lázas? - kérdezte 'Mione aggodalmasan és az ágyhoz sétált.

- Igen - sóhajtotta Draco. – A legnagyobb baj az, hogy itt még lázcsillapítót se tudok főzni. – Alig ejtette ki a mondatot a száján a szoba túlsó végében egy kisebb bájital labor kezdett kialakulni ezzel halálra ijesztve Ront, akinek a változásközben eltűnt a támasza, így hátra esve beverte a seggét és a hátát.

- Mi a...? Áú! - jajdult fel a vörös, ahogy a földre érkezett. - Hülye labor! - morogta miközben feltápászkodott a földről, majd gyűlölködő pillantásokat vetve a újdonsült laborra arrébb ment. A Malfoy csemete azonnal elfoglalta az felszabadult helyet és nekiállt a lázcsökkentő bajitalnak, fél füllel hallgatva Granger és Weasley beszélgetését.

Már majdnem készen volt a bájitallal, mikor is mögüle halk nyöszörgés vonta magára a figyelmét. Az ágy felé fordulva látta, ahogy Harry pillái megremegnek, majd az üveges vöröseszöld szemek lassan kinyílnak. Mikor a fiú kicsit feljebb emelte a fejét és Draco szemébe nézett, annak elakadt a lélegzete. Ugyanis Harry egyik szeme a szokásos smaragd zöld csillogással fénylett, addig a másik vér vörösen mélyedt el a szőke tekintetében. Minden lelassulni látszott, ahogy a Potter fiú felkapta a fejét és felült, majd megmozgatta szárnyait és hirtelen eltüntette őket. A folyamat úgy nézett ki, mintha összecsukná a szárnyait csak ebbe több energiát vitt bele és mielőtt a hátához csapódhattak volna azok eltűntek, mintha a hátába olvadtak volna.