Merengő

Idegen

Nem a vihar! Az eső, a szél, a mindent magával vivő hurrikán. Szélcsend volt, most zivatar. A minta megváltozott, s látom az ágakat, táncot lejt a kék, s a felhő is. De látom a végét. S mi volt, talán lesz is. Nyílik a kapu, nem várt vendég, talán már idegen, mint az érzés, mikor még úgy éreztem, hogy lesz ez még jó is, de elmúlt. Köszönt és tovább állt. Hosszú az út mondta, mintha tudta volna, hogy ez most nem lesz könnyű, érezte a levegővételemből. Lassan, kimérten pedig nem számoltam a másodperceket. Itt a szavak nem beszélnek. Félek. Nem mondtam és mégis tudta. Ha rosszul becsülöm is, harmada már oda. A statisztikák legalább is minden bizonnyal ezt állítják. Ne számoljam? Minek is! Van, volt és lesz is. Te leszel még? Talán igen. Ha nem, akkor is maradsz egy aranykeretbe foglalt szép történet. Én is írhattam volna, de gyáva voltam. A szemem is már csak néha nyílik. Egy sokkal erősebb érzés ez. Igen! Mikor a légzés már nem az oxigénért zajlik, hanem, hogy érezd a mellkas emelkedését és süllyedését. Hogy halld a levegő kóborlását. Hogy érezd, van ott bent valaki. A torkomba belekapnak a megfogalmazhatatlan érzések. Hol van a tavasz, hol van a nyár. Leginkább a napsütés. Dőlnek jobbra, s majd balra az ágak és én is velük dőlök. A világ vett ringató karjába, hogy tudassa, van miért. De ez kevés. Mohó természetem telhetetlen nekifutásba kezd. S közben nyugalom terjed a világomba, mert nem a győzelem, hanem a küzdés. Hogy érezzem, hogy vagyok, s hogy érezzem, hogy voltam. Mert bevéshetem ezer fába is, a múló percek magával viszik, és akkor már nem leszek, mintha nem is lettem volna. Hát ettől félek. Létem kiüresedett madárfészek, hova vissza soha többé nem térek. Mert megpróbálhatod meggyőzni magad, hogy minden másodperc értelmet rejt maga mögött, végül rájössz, hogy mindhiába minden. A múlt, mint homokszem ring a szélben. A jelen, mint a pillanatok versenyfutása, mire lenne már rég a múlté. A jövő ábrándos, megfoghatatlan, de néha bátor valójáért küzd. Új utakat jár. Néha meg-meg áll. De ha ismét jön a szél, nem beszél, nem kérdez, csak visz.