Kpop One Shots[Hun]

Can I Join?

Csatlakozhatok?

[Oxygen folytatása. Igazából nem tudtam egy párost kiemelni, ezért magányos maradt a cím. Az előző rész során mindenki fölött kérdőjelek sokasága jelent meg, remélem ezzel tisztázódnak❣️Ha nem, bátran kérdezz❣️]

Minseokot nem tudták leállítani az orvosok, napi szinten bejárt exéhez és beszélt hozzá. Arra gondoltak, ez segíthet, de nem haladtak vele sokra.

Az a nap is egy ilyen nap volt. Seok bement hozzá és haját simogatva mesélt a napjáról, mikor két idegen lépett be hozzájuk.

- Nem tehetik! – hallotta kintről az egyik ápolónő hangját.

A sötétebb bőrű rácsapta az ajtó, majd nekitámaszkodott és összefont karokkal figyelte őket.

- Kik vagytok és mit akartok? – állt fel Minseok az ágyról, hogy védhesse szerelmét.

- Nem hozzád jöttünk. - kerülte ki és letett egy aktatáskát az ágyra. Kinyitotta, elővett belőle egy üveget és egy tűt, majd megtöltve a csövet azzal a kékes lével, Jongdaehez fordult.

- Mit csinál?! – indult volna meg Seok, viszont az ágynál lévő ránézett aranyszínű szemeivel. Minseokot egy belső erő leültette, amitől megrémült. – Mi a frász volt ez?!

- Kije vagy neki? – biccentett Dae felé.

- A pasija, vagyis az exe, de nem ez a lényeg. Han-

- Van más hozzátartozója?

- Árva. Nincs. – Hirtelen feleszmélt, milyen könnyen megadta az infókat és dühösen rá pillantott. – Mi vagy te?!

Azonban az nem válaszolt, helyette a tűt Jongdae nyakába nyomta, a benne lévő szert pedig pillanatokon belül a szervezetébe küldte. Kíváncsian várta, hogy hatni fog-e, viszont, miután egy bizonyos idő után sem történt semmi, eltette a tűt az üvegcsével együtt.

- Mehetünk. Nála se sikerült. – indult volna ki, de Dae felriad. Az aktatáskás fazon megfordult és várt. Meg se moccant, mikor remegni kezdett az ágyon ülő, azt hitte, meghal, mint a többi. Azonban nem ez történt.

- Hol vagyok? – szólalt meg rekedt hangon és abbamaradt a reszketése.

- Jongdae! Istenem. – rohant oda Minseok és magához ölelte a fiatalabbat.

- Mit keresel itt? Szakítottunk. – tolta el Seokot.

- Próbáljuk újra. – kérlelte.

- Erre most nem érünk rá. – fogta meg állánál Jongdaet a sötét bőrű. – Mire emlékszel? Megtámadtak. Mi történt?

- É-én..

- Emlékszel bármire is? – pillantott érdeklően szemeibe arany íriszeivel a másik. – Megbízhatsz bennünk.

- Kicsit sokat ittam, így elég homályosak az emlékek. Az tudom, hogy az egyik a nyakamat szívta ki, azután akartam elszökni. A másik meg a nyakamba harapott. – simított az említett részre. – Mintha fojtogatnának valakit, csak hátulról.