Kpop One Shots[Hun]

If I Had Known... [Chanchen]

Ha tudtam volna...

Park Chanyeol szemszöge 

Apró testével simán elfért volna köztem és az ajtó között, mégis félig-meddig rajtam feküdt. A fiúkkal éppen egy showt forgattunk, kezdve itt, az autóban. Néhány tag eléggé fáradt volt, többek között Junmyeon, Kyungsoo és Jongdae. Az előbbi még úgy ahogy próbált csatlakozni a beszélgetéshez, míg Kyungsoo inkább csak figyelt. Dae még csak annyit sem. Ha tudtam volna…

Volt egy játék, amiben a rajongók kérdéseire válaszolgattunk. Ez mind szép és jó, nagyon sokat nevettünk, aztán jött egy kérdés, pontosabban listázás, hogy szerintünk ki a legnagyobb 'baba', kire kell mostanában a legtöbbet figyelni. Mindenki Jongint tette be elsőnek, hiszen mostanában eléggé szétszórt lett, hogy szóló énekesként is debütált. Néha még enni is elfelejtett, így többször is a maknae etette meg. A második helyre túlnyomórészt Sehun került be természetesen, míg a harmadik hely eléggé változóra sikeredett. Viszont még így is hárman szavaztunk Jongdaera. Lepillantottam a vállamra, ahol Dae szuszogott lehunyt szemekkel. Elmosolyodtam. Ha tudtam volna… 

A rendező bő egy óra múlva mondta, hogy ennyi elég, ebből már biztos lesz vágható rész. Több se kellett a tagoknak, az álmos duo elaludt, Jongin és Sehun együtt hallgattak valamilyen zenét, Baekhyun a telefonján pubg-zett, Minseok meg ki tudja, hogy mit csinált éppen a saját készülékén. Nem láttam el odáig. Jongdaera pillantottam, aki még mindig békésen aludt. Hajába pusziltam, de nem volt reakciója. Ha tudtam volna… 

Negyedóra múlva megálltunk egy benzinkúton, mert több embernek is kellett pisilnie a személyzetből. Páran kihasználták az alkalmat és kiszálltak az autóból, hogy megnyújtóztassák tagjaikat. Nekem is könnyebbítenem kellett, így kihúztam a fülest a fülemből és Dae arcára simítottam, hogy gyengéden felkelthessem. Nem használt. Fogaimat összeszorítva emeltem fel meglepően könnyen mozgatható fejét és a másik oldalra helyeztem. Gyorsan kiszálltam a kisbuszból és berohantam pisilni. Mikor visszaértem a menedzser aggódva kérdezett tőlem valamit. 

- Mikor aludt el Jongdae? 

- Órákkal ezelőtt, még a forgatás alatt. 

- Nem tudjuk felébreszteni… 

- Tudom, én se tud-

- És nagyon lassan ver a szíve. 

Elsápadtam és szinte azonnal a kisbuszhoz siettem. Az egyik lány ujjait Dae csuklóján tartotta, miközben motyogott valamit. Csak Minseok, Jongin és Junmyeon voltak ébren, ők mind aggódva figyeltek, hogy mi lesz. Kétségbeesetten löktem el a lányt és elkezdtem rázogatni páromat. Az nem lehet, hogy órák óta ilyen állapotban volt és én nem vettem észre! Képtelenség! 

——visszaemlékezés——

Még gimiben ismerkedtünk meg. Mindketten oda meg vissza voltunk a zenéért. Én adtam a ritmust, míg ő énekelt vagy egy dalt, vagy egy általunk készített szöveget. Megismerkedésünk után fél évvel elhívtam randizni. Az egész este alatt zavarban volt. Pedig nem voltunk új helyen. A kertünkben néztük a csillagos eget. Emlékszem, még aznap este elcsattant az első első csókunk.

Együtt voltunk több éven keresztül. Egyik testnevelés órán esett össze. Azt mondta, fáradt, viszont előtte végig pörgött. Senki nem értette, hogy mi van vele. Ez a folyamat elég gyakran megismétlődött. Ráadásképpen Dae mondta, hogy gyakran órán a semmiből fekete foltokat kezd el látni, amik pislogás után sem tűnnek el. A pontot az i-re az tette fel, hogy napi szinten szédülni kezdett. Anyja egy vasárnapi napon vitte kórházba, mivel elájult otthon. Még ma is emlékszem arra az üzenetére, ami megváltoztatta a….az életünket. "Bradycardiát diagnosztizáltak rajtam". Nem tudtam, hogy mit jelentett az a dolog, így rákerestem. Alacsony pulzus, ami eléggé veszélyes. Aznap rámenekkel telepakolt táskával siettem át hozzájuk. Nem viselte meg különösebben. Kapott gyógyszereket, amiket használt is. Többet nem voltak súlyosak a tünetek. Néha viszont meg-megszédült még.