Megpillantottam odalent a tábort. Végre. Azt a helyet, amit először az otthonom nak mondhattam meg anyámkínja, de tényleg jó volt viszontlátni. Annak pedig a gondolatára is elröhögtem magam, milyen képet fognak vágni a többiek. Főleg Nicóéra voltam kíváncsi.' Hello guys, meghaltam, de a világ nem tudott meglenni nélkülem, ezért visszatértem, és még barátnőt is hoztam! Mi az hogy ez lehetetlen? Leo Valdezről beszélünk kérem! A legjóképűbb világmegmentő hősről!' Á, alig várom már...
Apropó barátnő... Calypso mögöttem ült, karjaival átkarolva, fejét a hátamra hajtva. Az ismerős flippergolyók a mellkasomban megint mocorogni kezdtek. Ez a lány csodálatos. A haja, a szeme, a hangja, a szája íze...
Inkább nem is folytatom.
Szóval, ott tartottam hogy ereszkedtünk lefelé. Vacsiidő volt, senki nem vett észre. Annál jobb.
Lehuppantunk a fűre. Calypsót lesegítettem, és levettem a bőröndjeit is a sárkány hátáról. Festus nyikorgott egyet-kettőtt, aztán a kilences bunker felé vette az irányt.
Az étkező felé indultunk. A bőröndöket letettem a földre, és beléptem.
- Leo Valdez, a legforróbb forró csoki visszatért! - tártam szét a karom vigyorogva.
Mintha bomba robbant volna. Tudjátok, az a jó szívós, Héphaisztosz-féle.
Piper felpattant. Odarohant hozzám, szorosan megölelt, majd úgy pofon vágott, hogy azóta is fáj a bal arcom.
- Te ostoba barom, mit képzelsz magadról, hogy meghalsz, majd csak úgy beállítsz ide, mintha semmi sem történt volna!!!!!!
- Én is szeretlek Pipes ...
De késő volt, hátulról valaki lejudózott a földre.
Annabeth volt az. Egy pillanatig hitetlenül meredt rám, majd akár hiszitek, akár nem, arcba taposott! Már megértem Percy aggodalmát. Ha már a tengeristen fiánál tartunk, a felsegített, és nevetve rám nézett.
- Ez aztán a belépő Valdez! De...
De nem fejezhette be, mert (jaj) Jason odaugrott, és úgy megszorongatott, hogy nem kaptam levegőt és csillagokat láttam.
Hát ja. Így megy ez. A csajok megvernek, a srácok pedig megölelnek. Fura az élet. Ja, jut eszembe. Van egy fiú, aki tényleg majdnem megölt. A death boy.
Lassan felemelkedett a székéről. Velem szemben állt. Kihúzta a kardját, a hegyét meg felém fordította. Megbökte a mellkasom vele, és így szólt:
- Hát élsz. Meghagysz mindenkit abban a hitben, hogy meghaltál, és eltemetteted velük magad. Aztán visszatérsz a halálból. Jól tetted, öregem! A húgom éjszakákat bőgött át miattad.
Majd olyat csinált, amit még sosem láttam.... ELMOSOLYODOTT! Hová süllyedt a világ?!
- Ja úgy tűnik. Na, ki a menő? - néztem szét.
- Nem te Leo az biztos - szólt közbe Percy - inkább Festus, aki kibírta az utat.
Kheirón megköszörülte a torkát.
- Megköszönnénk, ha elmeséldnéd, hogyan sikerült ez a... Bravúr. Nagyon hiányoztál mindenkinek! - tárta szét a karját, mire a többi táborlakó helyeslő morgással válaszolt.
Aztán persze jött Mr D. a maga ünneprontó modorával.
- Hmm túlélte...? Pedig meghalhatott volna, na mindegy... - motyogta. - Szóval köszöntsük körünkben újra Lendon Valnort!
Miután mindenki túlesett a tragédián, hogy élek, valaki észrevette Calypsót is, amint mosolyogva álldogált a sarokban.
- Öh.... Szia Calypso... - motyogta Percy
- Rég találkoztunk - mondta vidoran a lány - megnőttél.
- Ehömm - köhécselt Annabeth.
Na igen. A régi 'ne legyen Calypso×Percy' sztori.
Megmutattam a barátnőmnek a tábort, addig Nico elment árnyékutazással Hazelért, Frankért és Reynáért.
🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥
- Ó istenek Leo sikerült a terved, el sem hiszem! - ugrott Hazel a nyakamba.
Frank is megölelt és persze hüledezett egy sort.
Reynával csak így köszöntöntöttük egymást:
- Valdez. Túlélted.
-- genis praetor.
- Tudtam! - ölelt volna meg ő is, aztán rájött, hogy ez nem nagyon méltó hozzá. Így csak zavartan leeresztette a kezét.
🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥
Örülök, hogy szurkoltatok nekem olvasás közben. Köszönöm, hogy ennyi fangirl csatlakozott a Leo csapathoz. Hogy nem adtátok fel a reményt, mikor meghaltam. Hogy megvártatok Rick Riordan megölésével, mert ahhoz én is csatlakozni akarok. Hogy a barátaim voltatok.
Azt viszont nem értem, miért utálják egyesek Calypsót. De mindegy is, nem vagyunk egyformák.
Köszönök mindent. Riordan bácsinak meg üzenem, ha egyszer találkozol vele: szemét sorsot írt nekem, de azért izgi volt. És jó is.
Félistenbarátotok meg a többi lótúró, béke.
Én pedig megkérdezem: én voltam az egyetlen, aki sírt az Olimposz vére végén? Mert nem valószínű 😅
YOU ARE READING
Valdez visszatér
Fanfiction{BEFEJEZETT} Leo mégis túlélte a háborút. Rövidke novella a visszatéréséről úgy, ahogy elképzeltem.