A Tekergők élete

2. Rész - Mi lett velünk?

*** Sirius Szemszöge ***

Este nem tudtam elaludni. Egész végig Remus-on járt az agyam.
Nemtudom, hogy mi lesz így, hiszen mindig is barátok voltunk, de most.
Most megváltozott valami.

-Siriuuus, Remuuus, Peteeeer! Keljetek, mennünk kell reggelizni! Aztán lemehetnék a Roxmorts-ba.
-James, fogd be! Tőled már aludni sem lehet.
-Jajj, a kis Sirius, korán reggel milyen nyűgös.

Kihúztam a baldhacin-t és rögtön Remus-t pillantottam meg.

Be siettem a fürdőbe, majd elvégeztem a rutinom. Tökéletesen kell kinéznem, meg kell valakit hódítanom. Valaki, aki Remus Lupin.

-Khm, Sirius, kijönnél?- kiabált be Holdsáp.
-Gyere be, nem harapok.
-Inkább kihagyom.

Kisétáltam, majd ránéztem Remus-ra. Végig vezette tekintetét rajtam. Egy-Null ide.

-Sirius, ki ez a fess fiatalember?- kérdezte James.
-Úgy beszélsz, mint a nagyanyám.
-Mert a nagyanyád vagyok.-beszélt öreges hangon.

Remus még mindig készülődik, pedig ha nem sietünk a reggeli végére se érünk be. James és Peter már elmentek, tehát kettesben maradtam Holdsáppal. Vagyis ő a fürdőszobába, én meg türelmetlenül ülök az ágyamon.

-Drága Lupin barátom, nem szeretnél kijönni? Csak mert ha nem jössz itthagylak.
-A türelem, rózsát terem.
-Merlin szakállára, elegem van ezekből a hülye hasonlataidból.

Pár perc múlva végre kijött onnan.
Azta...Remus egyszerűen szívdöglesztően jól nézett ki. Ez a sárga kötött pulcsi, egyszerűen wao.

-Öh..Re-Remus..Azta..Jössz..Vagyis..- egy mondatot nem bírtam kinyögni normálisan. Nagyon nagy hatással van rám.
-Jól érzed magas Sirius?
-Persze. Azthiszem. Menjünk reggelizni.

A Nagyterem előtt voltunk amikor valaki megállított.

-Sirius, micsoda meglepetés.- már csak ez hiányzott. A volt barátnőm.
-Mit akarsz?
-Téged.
-Az nem fog menni, mert van valakim.
-Igen? Ki az?
-Izé.. Remus.- mondtam, majd rákulcsoltam a kezem az övére. Segítségkérően ránéztem, mire Ő egy bólintással jelezte, miszerint benne van a játékba.
-Te..Te meleg vagy?
-Igen, van valami problémád?
-Nincs.- mosolyodott el ördögien. -De akkor valld be az egész iskola előtt, hogy együtt vagytok. Nincs értelme titkolni, nemde?
-Ni-nincs.

Mibe kevertem magunkat? Igazából csak Remus-t sajnálom, én örülök, mert tényleg nem semleges számomra ez a csoda fiú. De legalább úgy tehetünk, mintha együtt lennénk. Madison elől ment, én pedig Lupin-nak odasuttogtam egy "bocsánat" félét, és besétáltunk a Nagyterembe.
Mindenki ránkszegezte tekintetét, amin Madison elmosolyodott és belekezdett mondandójába.

-Képzeljétek! A híres, szídöglesztő, Sirius Black és a szöszi szépfiú, Remus Lupin.... Összejöttek! Hát nem csodálatos?!

-Ez annyira igazságtalan! A suli, szinte, két leghelyesebb pasija meleg!- kiabált be egy Hollóhátas csaj.
-Sirius, ha már Lupin nem kell, átvállallak!- mondta egy Mardekáros fiú.

A feszültséget tapintani lehetett. Néhol elkeseredett tekintetek, itt-ott rémült arcok, valahol pedig boldog szémpár fogadott.
Nagy szerencsénk volt, hogy csak egy tanár volt bent, és Ő is le volt sokkolva.

James és Peter felállt az asztaltól, majd kirángattak a Nagyteremből, egyenesen a Tiltott Rengeteg elejére.

-Most rögtön magyarázzátok el, hogy ez mi volt?!
-Sirius volt csaja vissza akarta Őt kapni, de már Black nem szeretett volna semmit, ezért azt mondta, hogy velem jár, én belementem. A többit pedig már tudjátok.- magyarázta el Remus.
-Tehát, most azt kell tettetnetek, hogy jártok. Mind a kettőtöknek bejön valaki, mi lesz velük?
-Semmi.- mondtuk ki egyszerre Lupin-nal.

Ki jön be Remus-nak? Miért nem beszélt róla? Tuti nem én vagyok az a bizonyos valaki. Most egy ismeretlenre vagyok féltékeny. Nekem pedig ez csak jó lehet, hiszen.. basszus, szeretem.

-Tehát, nyáron jöttünk össze, én vallottam szerelmet, te hamarabb voltál szerelmes belém, mint én beléd, szintén nyáron volt az első csók Potterék-nél, de azt még mindig nem tudjuk, hogy, hogy jöttünk össze.- vázoltam fel röviden.

Jelenleg a csillagvizsgálóban ülünk ketten, és a közös történetüket találjuk ki. Miért csak egy színjáték az egész?

-Figyelj Sirius, mondjuk, elmentünk az abszol útra, pontosabban a Florean Fortescue fagylaltszalonba, és miután kiértünk elmondtad, hogy szeretsz, majd összejöttünk. Rövid, de lényegretörő.
-Tökéletes.

Miért nem vallottam be neki időben? Most itt szenvedek azért, mert ez az egész csak egy színjáték. De jobb a semminél.

-Olyan fura ez az egész. A közönségnek együtt vagyunk, de igazából csak barátok.
-Ja.- mondtam elszomorodva. Remus Lupin tényleg nem szeret.
-Mi a baj?
-Semmi, tényleg.- ültem le a hideg padlóra.

Remus lecsúszott mellém és maga elé fordított. Nagyon kevesen látták az összetört énem. Pontosabban ketten, Remus és James. Legördült egy könnycsepp az arcomon, amit Holdsáp letörölt.

-Sirius, kérlek. Mond el, mindig itt voltam veled, itt vagyok, és itt leszek. Ezt jól jegyezd meg. Most pedig ki vele, mi nyomja a szíved?
-Csak rossz napom volt, de ne erről beszéljünk.- vigyorogtam rá. Jól estek a szavai, kissé vidámabb lettem.
-Végre, erre a mosolyra vártam már!

Egy-Két óra múlva elindultunk a Griffendél toronyba, de út közben belebotlottunk maga az ördögbe.

-A gerle pár! Milyen dolog az, hogy a szerelmesek nem fogják meg egymás kezét? A végén nem hiszem el, hogy ti tényleg együtt vagytok.
-Akkor ne hidd el, nem érdekel.
-Tényleg? A szüleid mit fognak szólni, hogy az idióta Griffendéles fiúk meleg? Vagy meggyőztök, vagy elmondom a mocskos titkodat, Black.
-Féltékeny leszel Madison.- vettem fel a gúnyos mosolyom.

Megfogtam Remus karját és elhúztam onnan. Hogy lehettem együtt ezzel a csajjal majdnem egy hónapig? Természetesen ez is azért volt, hogy féltékennyé tegyem Lupin-t.

-Remus, készülj, holnap csókolózni fogunk.