A Tekergők élete

3. Rész - Tökéletes Színjáték

-Remus, készülj, holnap csókolózni fogunk.

Felmentünk a klubhelyiségünkbe, ahol James és Peter beszélgettek. Amikor Potter meglátott minket apró mosolyra húzódott a szája.

-Megvan a terv?- kérdezte a kisnövésű Pettigrew.
-Meg.
-Srácok, mi lenne, ha tartanánk egy laza kis bulit?
-Benne vagyok!- pacsiztunk le James-szel.
-Nekem oké.- egyezett bele Peter is.
-Remus?
-Nem is tudom.
-Na, a "pasid" kedvéért.
-Fogd be. De rendben, legyen. Mikor lesz?
-Holnap este, itt a klubhelyiségben.

Felmentünk a szobánkba. Én lefeküdtem az ágyamra és hallgattam a többiek beszélgetését.

Odasétáltam Lupinhoz és lelöktem az ágyra. Letéptem róla az ingjét és a hasától egészen a nyakáig kínzó lassúsággal csókoltam végig a selymesen puha bőrét. Megálltam a nyakánál és elkezdtem szívni, amire Remus nyögéssel reagált. Amikor végeztem felhajoltam egy csókért, aminek az lett a vége, hogy heves csókolózásba kezdtünk. A kezével simogatni kezdett és megállt a legérzékenyebb pontomnál. Belenyögtem a csókba. Remus egy gyors mozdulattal helyet cserélt velem, így én voltam alul. Ráült a derekamra és elkezdte mozgatni a csípőjét.

-Sirius ébredj fel, menjünk vacsorázni.- ez csak egy álom volt.

Elindultunk a Nagyterembe. Már majdnem bent voltunk, amikor megjelent Madison.
Nekilöktem a falnak Remus-t.

-Bocs.- Mintha valami aranyosat mondtam volna, Holdsáp elmosolyodott.
Végre nekiestem ajkainak. Lupin összefonta a kezét a nyakam körül, a saját kezem pedig a derekán pihentettem. Pár másodperc múlva elváltunk egymástól, nekem pedig nem nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról. Merlin szakállára, ez a csók egyszerűen tökéletes volt.
Oldalra fordítottam a fejem és egy lefagyott Madison állt velem szembe.

-Ti tényleg együtt vagytok?
-Úgy látszik, mintha nem lennénk?- kérdeztem vissza.

Besétaltunk a Nagyterembe majd leültünk az asztalunkhoz.

-Remus.. nagyon jó színész vagy.
-Te se panaszkodhatsz, egy pillanatra el is hittem, hogy élvezed.- hát mert így is volt.
-Tudom. Nekem nagyon jó a színészi képességem.- húztam ki magam, amire James oldalba bökött, hogy figyeljek a Nagyterem ajtajára, mert történik valami. Éppen Lily sétált be Piton oldalán.

-James, James. Nyugodj le. Majd én elintézem.- álltam fel az asztaltól és odasétáltam a cseverésző párocskához.
-Szia Lilom.- köszöntem egy boldog mosollyal.
-Nem tudnád befejezni ezt a Liliomozást?- forgatta meg a szemét. -Egyébként mit szeretnél?- kérdezte kedvesebben.
-Beszélgetni, de Piton nélkül.- néztem Perselusra gyilkos pillantással. Lily bólintott egyet, miszerint menjen el, majd ketten maradtunk a Nagyterem előtt.

-Most csak igennel vagy nemmel válaszolj.
-Oké.- mondta sejtelmes pillantással.
-Együtt vagytok?
-Nem.
-Szereted úgy Pitont?
-Nem.
-Kit szeretsz?
-Igen.- nevette el magát.
-Jó, jó, ez hülyeség volt. Szereted Jamest?
-Öhh.. hát.. talán?
-Talán.- kóstolgattam a szavát.
-Ha elmondod Jamesnek, kinyírlak.
-De Lily! Hiszen ő is szeret téged!
-Sirius. Nem kell itt a kerítőnőt játszani. Mindketten elmúltunk tizenöt évesek, megtudjuk oldani ezt a problémát ketten. Kedves vagy, hogy segítenél, de nem kell.- ölelt át.
-Jól van Liliom. Jól van. Egyébként is, nem vagyok nő!

Vigyorogva értem vissza az asztalunkhoz. Lily távol ült tőlünk, így megtudtuk beszélni a történéseket.

-Na, mivan? Miért mosolyogsz? Mondd már!- kezdett el faggatni James.
-Ne legyél féltékeny, Liliom nem szereti Pipogyuszt. A többi titok, majd egyszer úgyis megtudod.
-Sirius, nem kéne megbeszélni nektek ezt az áll kapcsolatot?- kérdezte suttogva Peter. -Vagy azon már túl vagytok?
-Nem teljesen. Majd holnap.

Visszatérve a klubhelyiségbe mind a négyen leültünk a kandalló elé és valamennyien elmerültünk gondolatainkba. James agya valószínű Lily-n kattogott, Peter-e az átváltoztatástanon(amióta itt vagyunk csak arról tud beszélni) Remus-é vagy az egyre gyorsabban közelgő teliholdra vagy egy varázslón. Egy lányon.